Nagyon kellett már egy jó sci-fi.
2077: a Földet lakhatatlanná tette az idegenekkel vívott háború. Az elhagyott bolygót takarító Jack Harper (Tom Cruise) egy nap azonban érdekes titkokra bukkan a múlttal kapcsolatban...
"Is it possible to miss a place you've never been? To mourn a time you never lived?"
Vannak olyan filmek, amik nem véletlenül burkolóznak ködbe, hiszen a történetüknél fogva annál jobb, minél kevesebbet tudsz róla. Látva az Oblivion-t, már érthető, hogy az előzeteseiből miért nem lehetett kábé semmit se kihámozni: én is titkolóznék, ha ilyen mű lenne a tarsolyomban. Joseph Kosinski (aki saját graphic novel-jéből forgatott!) filmje jó párszor meg tudja lepni az embert, miközben rendezőnk egyre többet és többet mutat sajátos jövőképéből, folyamatosan újabb titkokat feltárva arról. És ezek jó kis rejtélyek ám, elsőosztályú csavarok - még akkor is, ha ismert sci-fik fordulatainak újrahasznosítása is. Igen, Kosinski szinte egy műfaji best of-ot pakol le az asztalra, de mivel a legnagyobbaktól vesz kölcsön, ez nem megy a minőség rovására.
Történet terén (amibe sajnos nem mehetek bele) az Oblivion jelesre vizsgázik: remek karakterdrámát szállít, felvet egy-két morális problémát, és az űr ijesztő végtelenjébe is jócskán kikacsint. Tetteit csak ott magyarázza, ahol kell, így a néző képzeletének is ad jócskán munkát, de Scott-al ellentétben nem kéri, hogy találja ki az egész sztorit helyette - csak hagy néhány nyugtalanító elemet, és ez így nagyon jó. Mindez pedig egy szuper látványvilággal van megtámogatva, amitől néha az államat keresem, de hát a TRON: Legacy óta tudjuk, hogy Kosinski nem szenved hiányt vizuális érzékben.
Ezek alapján az Oblivion egy k*rvajó film... lehetne, ha nem lennének azok a fránya hibái, amikre nagyon pipa vagyok. Igaz, csak kettő van belőlük, de azok olyanok, hogy nagyon tudják rombolni az összképet. Ezek pedig a suta párbeszédek, illetve az elég sokszor beköszönő alvós-tempó. Ha valaki csak egy kicsit is átnézi a dialógokat, illetve lenyisszant itt-ott pár percet, azt mondanám, hogy ilyen jó sci-fit nem is tudom mikor láttam utoljára. De ez elmarad.
Viszont ez a film alapjáraton olyan bivalyerős, hogy elbírja ezeket a negatívumokat, és így is meg tud állapodni a "rohadt jó" szinten. Csikorog és nyikorog össze meg vissza, de sokkal jobb egészet alkot, mint a tervezőiket kereső hobbi tudósok, vagy a későbbi énjét vadászó srác kalandjai. Mert Kosinski nem cseszi el a végére, sőt, arra tartogatja a legjobbat, és tudatosan építkezik abba az irányba - és a világbajnok ötlet mellett az egység bizony sokat számít. 8/10.
És a franc vigye el, hogy nem mondhatok róla többet.
