Örömzene, örömfilm.
A világhírű vonósnégyes (Philip Seymour Hoffman, Catherine Keener, Christopher Walken, Mark Ivanir) komoly problémával szembesül: egyikük súlyos beteg lesz, így a mindenféle magánéleti gondokon túl a csapat jövőjével is foglalkozniuk kell.
"Te vagy a világ legjobb másodhegedűse"
Valószínűleg a zene az emberiség egyik, ha nem a legnagyobb találmánya, a rohadt életbe is! Yaron Zilberman filmje már az első öt percben kihozza belőlem ezt a gondolatot, és még csak nem is egy olyan műfajjal, ami akár minimálisan is közel áll hozzám, hanem egy Beethoven vonósnégyessel - azért ez egy hatalmas teljesítmény. És ez még csak a kezdet: a Late Quartet olyan meggyőzően és emberien mesél a zenéről s annak szeretetéről, hogy eme első gondolat mind a száz percen át képes a nézővel maradni. De persze ez nem elég, ez csak a központi gondolatmenet, Zilberman erre még több lapáttal rápakol. Különböző emberek még különbözőbb drámáival szórakoztat illetve hoz közelebb és gondolkodtat el, míg a koncert elkezdődik: van itt éppen fellángoló szerelem, tönk szélére kerül házasság és a véggel való szembenézés is, és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mind hibátlanul működik - nem utolsó sorban a Seymour-Keener-Walken-Ivanir kvartett parádézásának köszönhetően. Megindító, szinte már lenyűgöző film ez, zenéről, sorsokról, kapcsolatokról, barátságól, és úgy általában az életről - de már eleget enyelegtem, úgyis tudod, miről beszélek. 8,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=NX66lRnNmqs
