Most kiderül, hogy a Pixar merre is tart.
A Szörny Rt. sztárjai, Mike és Sulley nem voltak ám mindig puszipajtások, sőt - az egyetemen még ősi ellenségnek számítottak. Ám ha vinni akarják valamire az életben, meg kell tanulniuk összedolgozni - meg még pár egyéb fontos dolgot.
"Félek"
Egy átlagos, de jópofa Cars 2, és egy vállalhatatlan Brave után ott lebegett a kérdés, hogy az animáció királyai vajon csak szünetre mentek, vagy pedig éppen az az örök igazság következik be, miszerint a csúcsról csak lefelé vezet az út. Nos, a helyzet a következő: a Pixar visszatért régi önmagához, és én ennek kimondhatatlanul örülök.
Nem mondanám, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták, hiszen a Wall-E/Up/Toy Stroy 3 mesterhármas szintjét azért nem könnyű hozni, de megközelítik - a Monsters University gond nélkül van olyan jó, mint a Ratatouille, az Incredibles, vagy akár maga a Monsters Inc. is. Az asztalilámpások annyira elemükben vannak, mint már évek óta nem (ez már a kisfilmen is látszik): hatalmas kreativitás mind a figurák, mind a poénok terén (és mindből kapunk percenként hármat, négyet, ötöt...), öröm nézni azt az önfeledt szabadságot, amellyel megalkották a szörnyvilág egyetemét, nem kevés iróniával fűszerezve. Kifogástalanul sikerül visszaadni a felsőoktatási életérzést, miközben az utolsó háttérkaraktereken is olyan jóízűt lehet nevetni, hogy csak na. Mike és Sulley edukációja tehát pöpecre sikeredett, és bár a belső tartalom kissé háttérbe szorult, de legalább egy hatalmas fun-t láthattunk másfél óráig.
És aztán jön a csavar, és itt látszik igazán, hogy a stúdió felébredt téli álmából: mikor azt hiszed, vége, a film megkezdi negyedik felvonását, és bizony ott hagyatja veled az állad. Pixarék az utolsó tizenöt percre tartogatják a nagyágyút, méghozzá az előbb említett beltartalmat, ami így nem is hiányzik, sőt - csak baromi jól helyezték el. A Monsters University végül valami olyanról szól, ami a mai világban igencsak égető kérdés, főleg a fiatalabb generációk körében: az elvárásokkal való megbírkózás, az önkeresés, az önelfogadás az ő asztala, és mikor a rémisztőbajnok bevallja, hogy ő bizony fél, akkor ott megmozdul valami. Gyönyörű film válik így a dologból, és a problémákra szóló megoldása is van olyan szép, mint ő maga - ezt tanítani kellene, és nem csak a konkurens cégeknél, hanem az iskolákban is.
A Pixar tehát nagyon visszatért saját útjára, és ismét szívvel-lélekkel teli mozit tett le az asztalra, ami nem csak halálra röhögtet, de ott belül is csinál valamit. Még sok-sok ilyet, és többé ne térjünk le erről az ösvényről, ha kérhetem. 9,5/10.
