A műfajokat csak átgondoltan keverd.
David (Vince Vaughn) kissé vesztesen éli életét, de azért jól elvan - egészen addig, amíg nem közlik vele, hogy az évekkel ezelőtt leadott spermáinak köszönhetően immáron 533, 17 és 23 közötti gyereke van...
"Ha ilyen arcot vágsz hozzá, sokkal többnek tűnik"
Vince Vaughnnak manapság az a heppje, hogy nem elégszik meg az egyszerű komédiával, és így vagy úgy, de drámát csempészik bele, aminek végül furcsa mód köze nem lesz a dramedyhez, illetve jól be is bukik az egész projecttel. Hogy a sikertelenségnek mi az oka, arra a Delivery Man tökéletes példa: kezdőrúgása felnőtt vígjátékot sejtet, aztán családi filmnek is kevés lesz; komédiának nem jó, mert nem vicces, és túldrámázza magát; valamint drámának sem jó, mert komédiára szabott, felületes szituval és karakterekkel operál, akiknek esélyük sincs ebben a műfajban. Szerencse, hogy legalább az első félidőben domináló epizodikus felépítésnek (mikor hősünk három-négy gyerekének alaposabban is utánanéz) vannak jó pillanatai, szerethető szkeccsei, így filmünk végül a vállvonogatós, érdektelen szinten parkol le, s nem lejjebb - egy ilyen, ördögi körre épülő vesztett helyzet után ez kész csoda. 5/10. Illetve szeretnék küldeni egy-egy tapsot Ken Scott-nak, és minden olyan rendezőnek, aki képről-képre remakeli önmagát - srácok, nektek aztán van időtök.
