Vannak megmagyarázhatatlan, kivesézhetetlen, logikával értelmezhetetlen, kritikára abszolút alkalmatlan filmek - ez is ilyen.
Alvin (Paul Rudd) és Lance (Emile Hirsch) valahol az Isten háta mögött azért dolgozik, hogy az útra sáv- és egyéb jelzések kerüljenek. Ez a munka pedig kiborító.
"Enjoy the silence"
Fura egy birodalom az út. Tele van rejtélyekkel, történetekkel, emlékekkel, esetleg még szellemekkel is, na meg olyan munkagépekkel, amikre nem is gondolnál. Na meg persze emberekkel, az ő életeikkel, örömeikkel és fájdalmaikkal - akik ugyanolyanok, mint te vagy én, még akkor is, ha ők "csak" azok a fickók, akik a csíkokat festik az aszfaltra. Az ilyen utak édesbús világa valószínűleg utánozhatatlan, de legalább lencsevégre kapható, és David Gordon Green sikeresen teljesíti is eme feladatot. Pazarul ábrázolja a filozofikus Alvin és az egyszerű-mint-egy-fing Lance kiküldetését, s vele tragikomédiáját, az út pedig, amit kapcsolatuk bejár, roppant elegáns, ugyanakkor valahol megindító is: hiszen annak ellenére, hogy nem így van, jó egy olyan teóriát látni, miszerint mindenkivel lehet valamilyen közös pontot találni. Mert hát emberek vagyunk, rekedjünk akár erdőbe vagy a saját kis környezetünkbe. Az alakítások kiválóak, a sztori szerény, a tanulság iszonyat vékony, ám esetünkben csak az érzés számít, az pedig tökéletes. 8/10.
