Sly sose tudta, mikor kell abbahagyni.
Barney Ross (Sylvester Stallone) és megfogyatkozott csapata ezúttal egy halottnak hitt, és rossz oldalra állt ex-exszel (Mel Gibson) találja szembe magát, aki annyira gonosz, hogy lenyomásához fel kell frissíteni az osztagot.
"Beütött a szar"
A Feláldozhatók egy zseniális poén - viszont egylövetű. Ezt a bevételek és az élvezeti értékek is alátámasztják: míg négy éve az első nem csak váratlan kasszarobbantó, de igazi mozis esemény is volt, addig a második rész minden tekintetben az "oké" szintre ereszkedett, az idei, immáron befejező menet pedig egyenesen bukó - és nem csak a pénztáraknál. Sly szerelemgyereke szépen lassan azzá vált, amit elvileg ünnepelni és feltámasztani volt hivatott: egy kiégett, buta, B- akcióvá. Az EX3 egy marha unalmas film, ami egy ezerszer kitaposott ösvényen cammog, s közben nem nagyon tud felmutatni semmit se, amivel lázba hozhatna - mert hát az, hogy Arnie és Rambo egy képen szerepel, oly megszokottá vált az elmúlt években, hogy már rá se ránt az ember. A csörték és a közjátékok egyaránt álmosítóak, a sztori esetleges, Mel Gibson nem több egy gyenge ürügynél, amikor pedig filmünk az összetartásról meg az régi idők elmúlásáról próbál hadoválni valamit, az egyenesen ciki.
Mégis, azért vannak itt pillanatok, ezerrel izzadó felvételek, amikor kicsit fellobban az láng, és az olyankor jó. Akárcsak a végső húsz perc, a nagy leszámolás, ami egy olyan gyönyörű erőszak-orgia, hogy elcsöppensz tőle, és ami kenterbe veri nem csak az addigi játékidőt, de az előző két részt is. A Feláldozhatóknak lőttek, ez tuti, de ha ez a csata volt a végjátékuk, akkor tisztességgel mehetnek nyugdíjba. Szerintem éljenek a lehetőséggel, mert ha a koncert maga nem is kielégítő, az "utolsó szám" van annyira szép, hogy jó emlékként maradjanak meg - ez pedig több, mint rengeteg. 5/10.
