Mai szavunk a díjvadász.
Stephen Hawking (Eddie Redmayne) a fizika megkerülhetetlen úttörője, a valaha élt egyik legnagyobb zseni, ki egy súlyos, izomsorvadásos betegségnek köszönhetően képtelen a mozgásra. Ő, és szerelme (Felicity Jones) küzdelmekkel teli életét követhetjük végig.
"Your glasses are always dirty"
Milyen is az a díjvadász film? A díjvadász film, mint neve is mutatja, a lehető legtöbb szakmai díj megszerzésére hajt, s általában alkotóit is csak a majdani elismerések inspirálják elkészítésében. Eme filmfajta legfőbb jellemzője a minden (technikai és művészi) téren jelenlevő, ám mégiscsak vérszegény profizmus. Az esetek többségében valamilyen megtörtént esetet dolgoz föl, sőt, a legjobb az, ha valakinek az életéről szól - olyan valakiéről, aki sokat szenvedett, ám kitartásának hála mégis elérte céljait. Ez vonzza magával az olyan, a díjvadász film számára elengedhetetlen témákat, mint az emberi nagyszerűség, a szerelem, a barátság stb., melyeket igen ékesen tálal, ám valójában csak alig kapargatja meg valódi jelentésüket (ez választott történetére is igaz). Hogy eddig felsorolt negatívumait elrejtse, s széleskörű imádatra adjon okot, a díjvadász film roppant okosan, nem tolakodóan, de hatásosan kezeli a hatásvadászat fegyverét, illetve választott története révén a nézői empátiára játszik, de keményen ám, s annak köztudottan elvakító hatása van. Így képes szeretetet, tiszteletet és elismerést elérni, esetleges kritikusainak pedig csapdát is állít, hiszen ha a látottak után valaki negatívumot fogalmazna meg vele kapcsolatban, az nézőtársaitól rögtön megkapná a 'szívtelen', 'érzéketlen', 'bunkó' stb. jelzőket, s az illető ezért inkább csöndben marad.
James Marsh filmje, az elvileg Stephen Hawking életéről szóló (de ez biza sokkal inkább felesége, vagyis Felicity Jones bulija) Theory Of Everything tipikus díjvadász, ám szerencsére a jobban sikerültek közül való. Leginkább alakításai miatt egy bizonyos szintig tényleg lehet szeretni, s az életút (mely inkább kihasználva, mintsem megénekelve van) is van olyan érdekes és változatos, hogy az ember valamennyire érdeklődve figyelje végig a két órát - bár korunk zseniális fizikusának munkájáról és valódi természetéről vajmi keveset tudunk meg. Egy, akár többször is elővehető kis kellemesség, de annál semmivel se több. 6/10.
