Az idei Titanic Filmfesztivál tegnap véget ért, de beszámolnivaló még bőven akad - ha kicsit megkésve is. Jöjjön a középső szakasz, melyben eléggé megroggyant a színvonal, vagy hogy elcsépelten fogalmazzak, elkezdtünk süllyedni.
Kedd
Snowpiercer (2013)
Beköszöntött az új jégkorszak (melynek alapja enyhén Mátrixos, de azért jópofa), s az emberiség maroknyi maradványa egy szupervonaton körözget a világ körül - immáron tizenhét éve. Egy nap Chris Evans a vonat végéből, vagyis a gettóból elindul előre, a mozdony felé, hogy új rendet teremtsen, és eltörölje az elnyomást, amiben az ő vagonja él - ehhez jó pár őrön, társadalmi rétegen és egyéb furcsaságokon kell átkelnie. Bong Joon Ho széthájpolt alkotása alapjaiban valóban nem megvetendő: gondolatai érdekesek, szereplői a jó és király kategóriák között mozognak (Tilda Swinton mindent visz), a tempó végig gyilkos és izgalmas, ahogy pedig megyünk előre, a jóleső szürrealitás is egyre többször üti fel a fejét. A baj az, hogy ez a film sokkal többnek indul, és sokkal többet képzel magáról, mint ami végül lesz belőle: egy elgondolkodtató, agyas sci-fi thriller helyett csak egy oké-szintű akció az eredmény, a butább fajtából. Hogy miért, arra nem könnyű válaszolni - talán az a gond, hogy a folyamatos, mindenhonnan szétlopkodott aprítás (helló Oldboy) és az egyre agyamentebb környezetek valahogy szétcseszik az belsőt, a díszlet kinyírja a tartalmat. Na meg az se segít, hogy a jó, kemény, és tényleg érdekes kérdéseket felvető zárókép után még van egy jelenet, amit átitat az átgondolatlan szentimentalizmus, hogy végérvényesen rásüsse a filmre a "nagyon buta" billogot. De legalább szórakoztató. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=fyWfZ9866DE
Szerda
Night Moves (2013)
Jesse Eisenberg, Dakota Fanning és Peter Sarsgaard, az elvakult környezetvédelmi kommandó ilyen-olyan okokból berobbant egy gátat - ennek előkészítésébe, kivitelezésébe és utóhatásaiba nyerhetünk betekintést. És ebben a történetben még az említett, félidőben bekövetkező merénylet a legérdektelenebb, Kelly Reichardt ugyanis elsősorban egy sokkal jobb témával játszik: milyen bűnben élni, a lebukás rettegésében tölteni a napokat, és hogy eközben hogyan emészt fel a lelkiismeret és paranoia. Ez baromi jó, remekül átjön, ezért tényleg érdemes csinálni valamit. A baj viszont az, hogy hiába a kiváló elmélet, ha a vontatottság és a dögunalom megöli az egészet. A Night Moves irtó lassan mendegél, és ugyan tele van értelemmel, a jó pontokon pedig csak úgy dübörög benne a feszültség, én mégis bealszom rajta, és nagyon várom már a végét. Kár érte, mert ebből egy rohadt jó film lehetett volna. 5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=s7-VqKLYZks
The Salvation (2014)
A vadnyugati Mads Mikkelsen családját kiírtja a helyi rosszfiúk klubjának két tagja, és ez bizony megtorlást kíván. Igen ám, de Mikkelsen egy használhatatlan szerencsétlenség, egy puskaporral telepakolt, de mégis unalmas filmben, ami egyébként totál értelmetlen és kimondhatatlanul segghülye. A Salvation egyértelműen a fesztivál mélypontja, pedig ígéretesnek indult. Ám belefutott abba a gödörbe, amibe a Hollywoodot másolni igyekvő európai szuperprodukciók szoktak: mindenre költenek, csak az agyat hagyják ki az egyenletből. Több szót nem is érdemel Kristian Levring izéje, ami csak pár látványos piff-puffot, és egy-két jó pillanatot tud felmutatni. 3/10.
