Oké, megvolt a Twilight film, olvassuk el a folytatást, még mielőtt az is a mozikba kerül. Hogy ez jó ötlet volt, az nem kétséges, és most megkapaszkodni: ez a könyv (számomra) igen tanulságos volt.
Első kellemes meglepetésem az E/1-es stílus volt, bár az ötlet valószínűleg nem eredeti, ilyen stílusban egy vámpír-könyv-széria már sikeres lett (Darren Shan úr, és 12 kötetes műve). Na mindegy. Szóval főszereplőnk, Bella meséjét olvashatjuk 582 oldalon keresztül. Ennek vannak jobb és rosszabb pillanatai, de hát minek nincsenek? Lényeg a lényeg, Bella és szívszerelme, Edward, a vámpír boldogan éldegélik középsulis életüket. A leány hiába akar nagyon vámpír lenni, a srác ezt nem engedi, így emitt az első probléma, miszerint a vámpírok nem öregszenek, szóval ha ez tényleg örök szerelem, akkor végére egy 17 éves srác egy 80 éves szottyadt nénikével fog járni. Oké, majd megoldjuk valahogy. Illetve majd Edward megoldja, és ilyen-olyan okok miatt egyszer csak fogja magát, és lelép. De úgy örökre. Bella ott marad egyedül, szerelmi bánat meg mifene, külvilág kikapcs, sírdogálunk, szomorkodunk, rémálmodunk, ilyenek, aztán jön a rézbőrű Jacob Black, a hasonló korú srác, és szövődik egy szép barátság (Jacob részéről szerelem), és az élet egy kicsit világosabb. Persze nem sokáig, hiszen hamarosan kísért majd az a csúnya/gyönyörű múlt...
Ja, hogy ez így egy semmit mondó tiniregény lerágott csont fantasy elemekkel? Bizony hogy az, de akkor mi menti meg az Újholdat, és mi teszi tanulságossá? Már az első filmnél is írtam, hogy Stephanie Meyer piszok jól el tudta találni a tinédzser mentalitást, és ez könyv formában kábé százszor jobban előjön. Fiúk, ha nem értitek az értelmesen lökött csajokat, a probléma megoldására az Újhold sokkal jobb, mint bármelyik kézikönyv. Merem állítani, hogy a pár száz oldal alatt sokat tanultam a lányokról és érzéseikről, úgy meg még jobban, hogy éppen olyan szakaszban vagyok, hogy az egészet rá tudom vetíteni az én kis életemre. Mi tagadás, ez a könyv rávilágít, bemutat, átéreztet dolgokat, és mindezt jól csinálja, jár a piros pont.
"Nem vagyok én olyan különleges..."
Vámpír mizéria. Üzlet, semmi más, az éjszakai lények csak az eladhatóság kellékei, pont úgy, mint ahogy az a filmnél is észrevehető volt. Meyer szerelmi-útmutató-drámát ír, abban jó, és ez nagyon látszik, mert amint megkezdődik a könyv vége felé lévő akciózás, az egész az "unalmas szar" határát súrolja, eddig még nem nagyon pislogtam nagyokat olyan könyvön, ami nem kötelező olvasmány. A jó részek, amik tényleg érnek valamit, azok mindenféle horrormesét nélkülöznek, és a mű első felében vannak szép számmal.
Hogy Bella most mennyire idióta, vagy mennyire nem, azt nem az én dolgom megmondani (amúgy szerintem egyszerűen kislány, és kész), erre a könyv végére mindenki rá fog jönni. Szórakoztató és érdekes könyv az Újhold, remekül mutatja be a fiatalságot, és nagy erénye, hogy megadja azt a lehetőséget az olvasónak, hogy maga döntse el a főhősről, hogy jól dönt-e, vagy nem. Nem ad választ, csak objektíven (jó, nem, mert E/1, de tessék érteni) bemutat - akárcsak a legjobb filmek. Kap egy 8/10-et, de a következő részért (Eclipse) azért nem rohanok a könyvesboltba.
Kérdés: van-e igény egy olyan írásra itt a blogon, ami szubjektíven véleményt mond Belláról? A válaszokat a helsing.blog@gmail.com -ra várjuk. Ha sok lesz az igen, akkor írunk.
