Ezt nem lehet nem imádni.
Nick (Michael Cera), a fősulira készülő zenész srác éppen excsaját siratja. Norah (Kat Dennings), a fősulira készülő különc csaj barát-nélküliségben szenved. Egy este ők ketten egészen szokatlan körülmények között összefutnak, majd színlelésből párt alkotnak - aztán ezt egy idő után nem is kell színlelni. Ám a tökéletes romantikus éjszaka útjába akadályok gördülnek, ugyanis egyrészt menekülni kell Nick féltékeny excsaja elől, másrészt meg kell találni a haverokkal Norah elveszett és részeg barátnőjét - mindeközben el kellene érni a Where is Fluffy titkos koncertjét. Mindezt New York-ban, este kilenctől hajnali négyig.
"I love you, New York!"
Ez a film úgy eszméletlen jó, ahogy van. Fiatalok éjjel a nagyvárosban, haverok, buli, balhé - aki ezt nem nézi szívesen és fülig érő vigyorral, azzal szerintem valami nincs rendben. A Nick and Norah-t egyszerűen képtelenség nem szeretni, hiszen Peter Sollett filmje minden kockájában emberi, szellemes és aranyos, és megvan benne az a plusz feeling, ami csak nagyon kevés társában. Nem tudom mi, de megvan. Mint ahogy az Adventureland-nél se tudtam, hogy mi, de ott is ugyanaz van meg itt is. Hogy most az, hogy milyen poén az élet, vagy milyen jó hülyülni a haverokkal, vagy milyen király lehet egy nagyon jó csajjal átszelni a várost, vagy esetleg mindez egyszerre, abba most nem mennék bele. Szerintem ennyiből is érezhető, hogy kábé mire gondolok.
A Nick and Norah elsőre tinivígjátéknak tűnhet, és az is, meg nem is. Attól függ, mire használjuk ezt a tekintélyét vesztett műfaji besorolást. Mert egyáltalán nem idióta poénokkal dolgozó, főleg a szexre hajtó celluloid szeméttel van dolgunk (félreértés ne essék, vannak nagyon jó tinivígjátékok, mint a Superbad, csak a kifejezés sajnos egyre inkább az előbbieket takarja). A Nick and Norah kifejezetten okos film. Mert azon túl, hogy kíváló fordulatokkal tartja életben egyébként se gyenge cselekményét, valami egészen jópofán mutatja be egy kapcsolat első pár hetét. Méghozzá úgy, hogy ezt a pár hetet egy éjszakába sűríti (tényleg), és a lényeg az, hogy nem bukik bele, sőt. Rachel Cohn regényéből nagyon jó kis szkriptet írtak, tapsot a készítőknek, de komolyan. Nem érzi az ember, hogy most nagyon gyorsan történne ez meg az, vagy hogy bármilyen kapkodás lenne. Sőt, inkább azt érezni, hogy ezt a filmet mindenki imádta csinálni, és egy csepp feszültség se volt sehol. Laza és könnyed - és ez jó.
Bár Michael Cera-t, akit nagyon kedvelünk, kitüntetett helyen említik a főcímben (gondolom a sztár-státusz miatt), egyáltalán nem ő az uralkodó főszereplő. A Norah-t alakító Kat Dennings (aki ezek után kell nekem) ugyanannyira főhős, és ugyanannyira jó, ha nem jobb, mint Cera. Mondhatni, majdnem lenyúlja a meccset, de hát azért mégsem. Hiszen a film kettőjük párosából él, és ők a dolgukat tökéletesen csinálják. Érezni a love-ot, na. A haverok kivétlesen jól sikerültek, a legjobb mellékalak azonban egyértelműen a tahó Jay Baruchel, nagyon jól küldi a srác XD
Nem véletlenül került elő az írásban az Adventureland és a Superbad, hiszen a Nick and Norah valahol a kettő között van. Egyáltalán nem drámás, mint a vidámparki móka fele, de nem is annyira "buli ezerrel" mint a Jonah Hill-es kaland. De ez nagyon jól van így, mert a film talán pont ettől válik az előbb említetteknél jobbá. Ugyanis ez a teljesen szerethető és nagyon feelinges alkotás most kap tőlem egy 10/10-et. Bizony. És ha még nem lett volna elég a hasonlítgatás, hozzáteszem, hogy ez is abszolút lélek melengető - mint a Summer.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=YNzzCN4dVFA
A film Dalok ismerkedéshez címmel ezer forintért megvásárolható a Media Markt-ban és a Saturnban.
