Akármilyen szűk tér is egy repülő (mindenféle szempontból), néha jobb ott tartani a cselekményt.
Rachel McAdams arra vár, hogy végre becsekkolhasson az éjszakai miami-i gépre, mikor feltűnik mellette a jófej úriember, Cillian Murphy. Kicsit össze is barátkoznak a váróban, sőt, csodák csodájára még a jegyük is egymás mellé szól. A jópofa kis ismerkedés azonban hamarosan véget ér - mihelyt felszáll a gép, Cillian megmutatja az igazi arcát.
"Sometimes bad things happen to good people"
Wes Craven, a horror-thriller egyik nagymestere meglepően jól bánik ezzel a filmmel. A Red Eye feszült és érdekes, hangulata borzongató, már-már olyan, mintha egy Hitchcock remekművet néznék. Sehol nem csúszik el, minden tökéletesen működik. A McAdams-Murphy páros pedig csak rátesz még három lapáttal az egészre - együttes játékukat jó nézni. Ám meg kell mondjam, a nagyobb dicséret Cillian-nek jár, ugyanis a szimpatikus pasiból egy szemvillanás alatt változik át ijesztő rémmé. Alakítása egészen félelmetes, én konkrétan a frászt kaptam tőle. Annyira sugárzik belőle a profizmus, hogy csak na, plusz még a kimért elegancia - azt mondanám, az egyik legjobb gonosz, akit valaha láttam.
De...
A film össz-vissz 80 perc (stáblistával), ami érthető, egy repülő nagyon szűk tér ahhoz, hogy két órát, vagy csak 100 percet megtöltsön vele valaki izgalommal. Viszont a gépünk már kábé az ötvenedik percnél földet ér, hőseink leszállnak - és innentől minden szépen lassan összeomlik. Az eddig kellemesen borzongató, klausztrofób thriller átmegy egy üldözős, súlytalan marhaságba, ami több, mint húsz percen át tart. Karaktereink teljesen kifordulnak önmagunkból, McAdams hirtelen harcos amazon lesz, Murphy pedig szépen lassan minden hitelét és félelmetességét elveszíti - látszik is rajta, hogy nem nagyon tud mit kezdeni ezzel a zűrzavarral, hiába hatalmas színész.
De ez talán még megbocsátható is lenne, ha Craven lenne olyan tökös, hogy meg mer lépni bizonyos véres lépéseket, ezzel egy minimális súlyt adva a filmnek. De nem, végeredményként semmi érdemleges nem történik a Red Eye-ban, és ezzel mehetne is a tucat thrillerek népes táborába. Ám az a váróban-repülőben eltöltött zseniális 50 perc mégis kihúzza onnan. Így egy jól indító, fantasztikusan működő film lesz belőle, ami a végére tök langyi lesz.
Erre most mit adjak? Craven ott szúrja el az egészet, hogy leteszi a gépet, onnantól meg sorban összedől minden. De nem tudok magasztaló szavak nélkül elmenni a film nagy része mellett. Mert a Red Eye summa-summarum érdekes film - egy ideig. Kap egy 6/10-et. Lehetne ez nyolc-kilenc is, csak a vége ne lenne.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=TAFDHyH8buQ&feature=related