Ha valaki el tudja azt érni, hogy egy parkoló autónál nincs félelmetesebb, akkor minden tiszteletem az illetőé. Mondom se kell, Fincher meg tudta ezt csinálni.
A hetvenes évek San Fransico-jában egyszer csak felüti a fejét egy sorozatgyilkos, aki Zodiac-nek hívja magát. Tettei leírását elküldi a város egyik legmenőbb lapjának, a Chronicle-nek, sőt, még telefonon is bejelenti áldozatai hollétét. Minél több a gyilkosság, a nem éppen kis város annál inkább retteg. Hiába a nyomozók kemény munkája, és az újságírók pofátlan firkálmányai, a gyilkost nem kapják el. Évek telnek el, a gyilkosságok elmaradnak, az ügy kihűl, és bár a Zodiac még mindig szabadlábon van, már senkit se érdekel. Aztán egy nap a Chronicle karikatúristája, Graysmith (Jake Gyllenhaal) úgy gondolja, hogy ő egyedül a végére jár a dolgoknak.
"Mielőtt megöllek, kidobom a gyerekedet az ablakon"
David Finchernek talán ez a legszemélyesebb filmje, hiszen ő pont akkor volt gyerek San Fransicóban, mikor a Zodiac tevékenykedett, és félelem uralta az egész várost. Nem csoda, hogy filmje valami páratlan részletességet mondhat magáénak. Azon felül, hogy a Zodiac egy remek korrajz a hetvenes évekről, egy rendkívül aprólékos és összetett nyomozás története is. Olyan, mintha maga Fincher akarná megoldani a mai napig megoldatlan rejtélyt, és a lassan megőrülő Graysmith mintha ő maga lenne. A film egyetlen hátránya is ebből fakad: annyi infó van, méghozzá nagyon töményen, nevek, dátumok, satöbbi, hogy két és fél óra alatt a néző jóeséllyel elveszítheti a fonalat. Ám aki figyel, és nem adja fel, annak roppant izgalmas lehet a folyamat, de az se jár rosszul, aki nem részletekre figyel, hanem hagyja, hogy az egész hangulat a hatalmába kerítse. Igazság szerint a megoldás valahol félúton lehet a kettő között. Ezt a filmet sok féle képpen lehet nézni, de ez nem változtat azon, hogy baromi jó az egész.
A Se7en-nél volt arról szó, hogy Fincher merészet húz azzal, hogy majdnem a végéig nem mutatja a gyilkost, felrúgva ezzel minden létező szabályt, és mégis valami zseniálisat tud lerakni az asztalra. A Zodiac esetében még tovább megy: meg se tudjuk (csak nagyon erősen sejtjük), hogy ki a gyilkos. A tettes ebben filmben, ha meg is jelenik, akkor is egy váltakozó árny, de leginkább egy gonosz szellem, aki rátelepszik a három főszereplő agyára. És így látatlanul még sokkal félelmetesebb.
És ami talán a legfontosabb a filmmel kapcsolatban: stílusos. A Zodiac, mondhatni elegánsan lassúcska, de ugyanakkor végig érdekes... jó mi? Olyan, mintha nem is 2007-es lenne, sokkal inkább hajaz egy régi, naná, hogy hetvenes évek beli politikai thriller hangulatára. Mert hát egy olyan korban, ahol nincs mobil és fax, nemigen lehet sietni. Fincher ezt nagyon jól elkapja, igazi kis nosztalgia moziba csomagolja filmjét. És ezért, azt hiszem, hálásak lehetünk, mert ilyen filmeket jó nézni. A Se7en és a Fight Club mellett szerintem a Zodiac a harmadik mestermű a rendező úr életművében. Teljesen már utat és stílust bejáró nyomozós mozi, amiben, ha jobban belegondolunk, nem is az számít, hogy ki a gyilkos. A lényeg a szenvedély, a vadászat - az út a megfejtésig.
Ha nem is olyan erős, mint említett testvérei, a Zodiac így is kiérdemli a 10/10-et. Más úton, más módszerekkel szerzi ezt meg, és főleg, egy másfajta 10/10-et, mint felmenői. Sötét feelingje és durvasága miatt nem mondanám rá, hogy gyöngyszem - de azért mégis az.
