Hát ebben sokkal több volt.
Cal (Stevek Carell) felesége (Julianne Moore) huszonöt év házasság után közli, hogy ő válni akar. Cal ezt csendben tűri, keserűségét a helyi bár pultjánál önti estéről estére szavakba. Itt figyel fel rá a profi szépfiú csajozógép Jacob (Ryan Gosling), és ajánlja fel Cal-nak a továbblépésben való segítséget, mely során hősünk egy kis ruhatár csere és fodrász után nőcsábászként vág neki az éjszakának. Ezenkívül több szerelmi szálunk is van, de azokat most nem írom le.
"Annyira szeretlek, léééciiii!!!"
A Crazy, Stupid, Love legeslegnagyobb baja, hogy inkoherenciáját nem tudja kellőképpen elfedni. Félreértés ne essék, egyáltalán nem egy rossz filmmel állunk szemben, sőt. Az alkotóknak egy a saját műfajához képest szokatlanul fordulatos történetet sikerült kiötleniük/elmesélniük, amiben szerethetőbbnél szerethetőbb jelenetek váltják egymást, remek színészek érzik láthatóan nagyon jól magukat, és még a poénok is minden esetben működnek - bár egyik sem székalá-röhögős, de sebaj. Viszont ennek a forgatókönyvnek az elkészültét én úgy képzelem el, hogy mindenki, akinek köze volt hozzá mondott egy-egy jó ötletet, azt jól beleírták (mármint a jókat), aztán a végén valahogy nagy nehezen a végére mindezt megpróbálták összefogni, és egy félig tanulságos, félig giccses tetőponttal lezárni az egészet. Filmünk sajna részenként remekül működik - egységként viszont már nem annyira. Pedig esetünkben még csak nem is egy hadseregnyi karaktert felölelő és ezerfelé ágazó sztoriról beszélünk (mint a Love Actually vagy a Boat That Rocked, amik ezek mellett is hibátlanul működnek) - itt egyetlen család, és annak a legszűkebb ismeretségi köre jelenik meg előttünk. Ha rendesen össze bírták volna szedni az írók ezt az egészet, simán beszélhetnénk az év romkomjáról. Így viszont csak egy kellemes, de felejthető aranyos-szerelmes film a végeredmény - viszont ebben a kategóriában legalább a csúcsot képviseli.
Mert mint mondtam, egyáltalán nem rossz film ez, amihez azért rengeteg ad hozzá a profin összeválogatott színész gárda, élükön a mindig remekelő (de a legritkább esetben igazán jó filmet választó) Steve Carell-el, de Julianne Moore és Ryan Gosling is nagyon ott van (Emma Stone-t most nem igazán lehet kiemelni, főleg a debella szinkronjával, Marisa Tomei meg nemtom mit keres itt). Kis szombat esti romantic. Soha rosszabbat. 6,5/10.
