Egyáltalán nem egy újító valami a Debt, sőt, de mégis piszok szórakoztató.
Rachel (Helen Mirren / Jessica Chastain), az ex Mossad ügynök a hatvanas években egy háborús bűnös megölésével szerezett magának elismerést - öreg fejére azonban a múlt ismét kísért, és harminc év után ismét meg kell villantania tudását.
"I'm not brave. I'm terrified"
A Debt-ben meglepően jó egyensúlyban keveredik a kamaradráma a sematikus thrillerrel. Filmünk két részre oszlik: van 1997, Helen Mirren és Tom Wilkinson; illetve van 1966, Jessica Chastain, Sam Worthington és Marton Csokas - és azt kell mondja, hogy az utóbbi sokkal jobbra sikerült. Nem mintha Mirren játékával vagy annak a szálnak az amúgy eléggé kiszámítható, de mégis jól működő cselekményével bármi baj lenne - csak egyrészt rövidebb, másrészt láthatóan kidolgozatlanabb, amit azért valahol megértek. Engem is jobban érdekelt volna (és nézőként érdekel is) a hatvanas évek, a szinte egyhelyszínes, színházi előadást idéző dráma három, majd egy ponton négy ember összezártságáról. Úgy képzelem, hogy a készítőknek (akik közül az egyik Matthew Vaughn, mint író) ez volt az ötletük, a keretként feltűnő 97-es időszak szinte csak játékidő kitoldásra, valamint szálak elvarrására szolgál - ehhez képest, mondom, az is tök jó lett. Egyébként a film teljes jellemzése is kimerül kábé ennyiben: egy remek színészekkel telerakott, nagyon jó sztorival bíró, és nem mellékesen végig iszonyat izgalmas és érdekes, tök jó film. 8/10.
