Akkor nézzük, hogy a Star Wars ötödik/második része, vagyis az Empire Strikes Back miért is minden idők (egyik) legjobb folytatása.
A Lázadók, immár Han Solo és Luke Skywalker vezetésével a Hoth-bolygón ütnek tábort, ám nem sokáig. A Birodalom miatt onnan is menekülniük kell, hőseink ráadásul két csoportra oszlanak: Luke egy legendás Jedi mester keresésére indul, míg Han és a többiek egyszerűen próbálnak megszökni az ellenség elől.
" - Én nem félek.
- Majd fogsz."
Ott hagytuk abba, hogy '77-ben a Star Wars hihetetlen nagy sikernek bizonyult, éppen ezért (meg a story adta lehetőségek miatt is) nem lehetett nem folytatni ezt az intergalaktikus háborút. A produkció mögött már sokkal nagyobb tőke, ugyanakkor hatalmas nyomás is állt, hiszen a minimum elvárás a New Hope-al azonos színvonal volt. George Lucas akkoriban még okos ember volt: valószínűleg belátta, hogy egyedül nem tud még egyszer ekkorát alkotni, ezért bölcsen a háttérbe vonult - a stáblistán a nevével csak úgy találkozunk, mint 'story' és 'executive producer'. A forgatókönyv repült Lawrence Kasdan-hoz (illetve először Leigh Brackett-hez, aki letette az alapokat, de ő sajnos a munkák közben, 78-ban elhunyt), a rendezői székbe pedig Lucas egykori filmtanára, Irvin Kershner ült - ám a Star Wars nem csak a kamerák mögött esett át erőteljes felújításon.
A Lucas-Kasdan-Kershner trió ugyanis gondolt egy nagyot, és elhatározta, újradefiniálja az eddig látottakat, kezdve az egésznek a hangulatától. Az Empire olyan, mintha egy teljesen más franchise lenne: készítői nem voltak restek immáron komolyan venni a matériát, és ebben a szellemben megalkotni az egész filmet. A karaktereket elmélyítették, a sztorit megemberesítették (erről még lesz szó), és persze a látványra és trükkökre is dobtak pár lapáttal (asteroid chase, WOOOW!!!!!), de amivel a legnagyobb hasznot hozták a Saga-nak, az volt, hogy kitágították a világát. Hóbolygó, mocsárbolygó, felhőbolygó: ezzel a húzással a folytatások ilyen jellegű lehetőségei végtelenre nyíltak; végre megtudjuk, mi fán terem az Erő, kik is azok a Jedik, és a széria ezen ponton sikeresen ráállt erre a központi témára; és már tuti, hogy a New Hope csak egy kis ablak volt az egészre, hiszen megmutatják, hogy amit Te akkor nagynak hittél, az nem az: Darth Vader fölött is áll valaki nagyobb hatalmú, illetve amikor a csillagrombolókra egyszer csak valaminek az árnyéka (!) vetül, és meglátod azt a bazi hajót, akkor ott már tényleg köpni-nyelni nem lehet - és ez csak két példa volt. A határ immáron a csillagos ég. Valamint az Empire-nél válik teljesen egyértelművé, hogy a trilógia nem csak egyszerű trilógia, hanem egy szerves egész, egy három felvonásos előadás, aminek az eleje, közepe és vége egy-egy filmben merül ki. 1980-ban a Star Wars új dimenzióba, és máig is taposott útjára lépett.
Viszont ami az ötödik részt a sorozat legjobbjává teszi, az a sztorija. Amíg a New Hope-nak a vége simán kiszagolható, addig az Empire-nek nemhogy a végét, de a következő öt percét se tudod megmondani. A film egyszerűen kiszámíthatatlan, folyamatosan meglep és új szituációkba, szintekre lép, egészen onnantól, hogy még négy percet se láttunk, főhősünket máris leütötte egy jeti. Az egész annyira pörög, mint másik két film egyszerre, és Kershner annyira profin terelgeti a különböző eseményeket, hogy abba a legtöbb direktornak beletörne a foga. Az Empire fordulatai egyszerűen zseniálisak, legnagyobb dobása pedig szabályosan film- és széria történetet ír (na hazudj, tudom, hogy Neked is, mint mindenkinek, leesett az állad akkor és ott) - nem rest az utolsó tíz percben nyomni egy reset-et, hogy "na, akkor most nézzük az egészet elölről", és ez több, mint tiszteletre méltó.
Persze a pozitívumok listája ezen túl is folytatódik a végtelenbe, olyanokkal, mint Han Solo, akit itt sikerült a történelem legnagyobb alfahímei közé emelni, közvetlenül Humphrey Bogart és Dirty Harry mellé; hogy ebben a filmben halljuk a valaha volt legjobb szerelmi vallomást; hogy az Erő nagymesterének képesek voltak egy zöld gnómot megtenni; és leginkább az, hogy a Birodalom erejének demonstrálásával (a már említett parancsnoki hajó, a birodalmi lépegetők, amiknél hülyébb szerkezet talán nem is létezik, de valami elképesztő és megállíthatatlan erő sugárzik belőlük, illetve Luke és Darth Vader párbaja, amiben az előbbinek láthatóan semmi esélye, utóbbi meg valami félelmetes fölénnyel uralja a meccset) az egész nézőteret sikerül meggyőzi arról, hogy itt nem babra megy a játék - itt kérem komoly háború van.
Így lett a Star Wars nagykorú - itt vált hirtelen minden végérvényesen kultikussá, a Millennium Falcon-tól egészen Boba Fett-ig, és itt lett az egészből a filmtörténet egyik megkerülhetetlen sziklája. Az Empire Strikes Back az egész Star Wars szíve és motorja, sőt, állítom, hogy az esszenciája - egyértelműen uralja saját fantázia világát, remek karaktereivel, fordulatos cselekményével, és nem utolsó sorban gyönyörű pillanatképeivel. Innentől a széria összes része egy megugorhatatlan hátránnyal indul, és innentől minden blockbustert ehhez mér a világ - itt derült ki, hogy ebben a "műfajban" bizony lehet komolyat is alkotni. Véleményem szerint az ötödik rész az egyik valaha készített legjobb, de még inkább legátgondoltabb és legbátrabb film. Vitathatatlanul egy masterpiece - és ráadásul az egyik személyes kedvencem is ever. 10/10.
