Nagyon utálok nagyon jó filmekről írni. Mindig vagy ömlengés, vagy felületes közhelyszórás lesz az eredmény.
Dr. Jones (Ewan McGregor), a halszakértő egy nap fura, és visszautasíthatatlan ajánlatot kap: valahogy ki kell találnia, hogyan telepítsen lazacokat Jemenbe, hogy a helyi sejk tudjon horgászni. A munkát kénytelen elvégezni, ám lassan kezdi megkedvelni az egészet: hiszen az összekötő-asszisztens-mifene nem más, mint a világ egyik legjobb nője (Emily Blunt)...
"Hoztam magának egy szendvicset"
Paul Torday regényének filmre viteléhez egy nagyon jó feel-good-mozi csapat állt össze (Lasse Hallström rendező és Simon Beaufoy író), és hát az eredmény magáért beszél. Annak ellenére, hogy a Salmon Fishing In The Yemen nem több a legjobb fajta romantikánál, sikerült annyi lelket és szeretett önteni belé, hogy az ember legszívesebben rögtön újranézné (vagy minimum el akarja venni Emily Bluntot). Mondhatni, egyszerű, de nagyszerű: filmünk a legjobb módon egyensúlyoz a dráma, a románc és komédia között, és soha nem érezni, hogy az egyik sok lenne. A Salmon Fishing agyament alapötletének (haltenyésztés a sivatagban?!), remek karaktereinek, színészeinek, fordulatainak és dialógusainak köszönhetően áll össze egy kellemes és szép egésszé; legjobb dobása mégis az, hogy a párkapcsolat legizgibb és legszívesebben nézett szakaszát taglalja száz percen át: a semmiből való, lassú összeismerkedést. Mint mondtam, filmünk nem több egy jó romantikánál, így a végét nyugodtan kitalálhatja mindenki - de hát nem is az a lényeg, hanem ami odáig történik, mert az minden szempontból tényleg mesteri. És egyáltalán nem baj, ha egy film végén az ember szívmelengetődve áll fel a székből. 8.5/10.
