What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

Film: Pókember - Spider-Man (2002)

2012.06.15. 14:58 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Amíg várjuk az új Pókembert, sorra vesszük az első trilógiát, ami bár csúnya véget ért, de gyönyörűen kezdődött.

spider_man_movie.JPG

Peter Parker (Tobey Maguire) egy átlagos gimis srác - kicsit lúzer, de az esze vág, a szíve a helyén, és nagyon, de nagyon szerelmes a szomszéd lányba (Kirsten Dunst). Egy nap azonban történik valami: hősünket megcsípi egy génmanipulált pók, és ezáltal emberfeletti képességekre tesz szert - egy személyes tragédia következtében pedig annak szenteli az életét, hogy Pókemberként harcoljon a gonosz ellen. Éppen jókor, mert egy eléggé gonosz fickó (Willem Dafoe) is feltűnt a színen...

"You're amazing"

78'-as Superman, 89'-es Batman vagy 2000-es X-Men ide vagy oda, azt a képregény adaptáció hullámot, amit a filmvilág már tíz éve él, a 2002-es Spider-Man indította el. Mert Sam Raimi filmje nemcsak a kasszákat rengette meg (többek között azzal, hogy elsőként lépte át a száz millió dollárt a nyitóhétvégék történelmében), zöld utat adva ezzel fajtársai egész hadának, de egy olyan dramaturgiai formulát is létrehozott, amit azóta szinte az összes szuperhősmozi alkalmaz. Ha anno nincs a Pókember, akkor ma talán egészen máshogy nézne ki minden olyan hős filmes kalandja, aki a kilencedik művészetből lopakodott át a gyöngyvászonra. Talán nem is lennének ilyen filmek.

Mikor a Sony-nál még csak tervezgették ezt a filmet, rengeteg rendezőt kiszemeltek (Cameron-tól Fincher-ig), és még többen meg is fordultak náluk. Raimi ezek egyike volt, akinek volt pár érdekes filmje (mint az Evil Dead), de távolról se tartozott a nagy rendezők közé - mégis őt választották. Egyrészt azért, mert Pókember és képregény fan volt kiskora óta (állítólag a személyes comic gyűjteménye 25.000 példány fölé rúg), másrészt neki olyan ötlete volt, mint senki másnak: őt az ember érdekelte az álarc mögött. Mivel a bőregeret és a mutánsokat is készen kapta a közönség, a hálószövő mozija is egyből a közepébe vágott volna a dolognak, minimális háttértörténettel. Raimi erről hallani se akart, és végül ezzel nyert - nem csak a fejeseknél, de a rajongóknál és az átlagnézőknél is. Peter Parker (jó Marvel karakterhez méltóan) enyhén bonyolult életével sokkal közelebb került a földhöz és az emberekhez. Raimi legnagyobb húzása, hogy lehozta ide főhősét, esendő és szerethető figurává tette, akivel nagyon könnyen lehet azonosulni - ez, na meg az, hogy a játékidő feléig be sem öltözik Pókembernek, egy olyan trend-teremtő húzás a műfajban, amit azóta szinte mindenki használ, Vasembertől Batmanig.

De Raimi itt nem állt meg, hiszen az egyszeri filmkedvelő igényét kielégíteni ezerszer könnyebb, mint az ugrása készen álló rajongókét. Viszont lévén ő is egy közölük, filmje amennyire csak lehet, hű a mítoszhoz (ráadásul keveri a klasszikus Amazing, és a modern Ultimate képregénysorozatokat, a biztonság kedvéért) és a karakterhez, legyen szó annak érzelemvilágáról vagy fizikai megjelenéséről. Láthatóan betéve ismeri ezt a világot, utalgat jobbra-balra, komplett eseményeket idéz meg a nyomtatott eredetiből, ügyel minden fő- és háttér figurára - és ha át is formál egyet-egyet,  azt is a legelfogadhatóbban teszi. Így lett a Spider-man a rajongók számára is egy alap, egy olyan film, amire már ki tudja, mióta vártak - hiszen a legszkeptikusabbaknak is biztos könnybe lábadt a szeme, mikor megláttak, hogyan szállingózik hősük a felhőkarcolók között pontosan ugyanúgy, mint ahogy azt a ronggyá olvasott füzetekben tette.

És a hangulat. Az a naiv, bájos, mégis jóleső hangulat, ami annak a következménye, hogy ez a film a legjobb arányban keveri az akciót a tini- és szerelmes filmmel. Sokan akarták ezt másképpen csinálni, sötétebbre, Begins-esre venni a figurát, de az nem működött volna. Pókember ugyanis ilyen - egyszerre izgalmas, laza, humoros és könnyen emészthető. Raimi munkája adaptációnak és szórakoztató filmnek is kiváló, amit a közönség mindkét fele szerethet, és szeret is - ráadásul, mint mondtam, egy egész hullám alapja. Az egyik legjobb szuperhősfilm. 9/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=0KW8stZ2jSQ

Címkék: kritika drama kirsten dunst sam raimi action tobey maguire spider man superhero 9/10 willem dafoe james franco

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr224590015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása