Genndy Tartakovsky átment a nagyjátékfilmes vizsgán.
Dracula gróf a lehető legnemesebb célt tűzi ki maga elé: szállót épít, kizárólag szörnyeknek, hogy azok időről időre kipihenhessék a való világot. Ezen kívül az apasággal is meggyűlik a baja, hiszen szemefénye kislánya éppen most lett tizennyolc, és nagyon világot akar látni...
"Frankenstein a keresztapám, és éppen zombi-Mozartot ölelgeti"
Ismerős Genndy Tartakovsky neve? Talán a tudatalattitból, hiszen minden Dexter és néhány Powerpuff Girls rajzfilm nyitányában ott díszelgett a neve. Ez az eredetileg orosz fickó, akinek a stílusára az egész klasszikus Cartoon Network épült, most eljutott odáig, hogy megrendezze első egészestés animácós filmjét, melyben egy egész szörnyfalka zsúfolódik be egy szállodába. A Burton-ízű alapszitu, meg kell hagyni, kiváló, rengeteg poént hordoz magában, amit filmünk nagy részben jól ki is használ. Nagyokat lehet hát röhögni a rendezőnk sorozatos munkáit idéző gegeken (amik egy kicsit furán is hatnak egy CG rajzfilmben...) és az egyes karakterek szenzációs megjelenésén (Farkas és Múmia mindent visznek). Ráadásul talán még jobban is jársz, ha nem a gyerek, hanem felnőtt kísérő vagy a mozizó bandában: inkább az utóbbiakat tudja a film felhőtlenül szórakoztatni, szóval nem véletlenül van ott az a tizenkettes karika (és az az általános vélemény se alaptalan, hogy ez igazából egy animált Adam Sandler film).
Az egyetlen baj, hogy a külsőségeknél eléggé megáll a tudomány. A történet nem valami nagy szám (mentségére szolgáljon, nem is akar az lenni), szereplőink nem éppen kidolgozottak, és hát a "maradandó élmény" jelzőtől is igen távol állunk. Mindezek ellenére jó kis kikapcsolódás ez, aminek a megnézését nemigen lehet bánni - max rövid időn belül elfelejteni. 6/10.
