És akkor hirtelen mindenki elpártolt a Mátrixtól.
Neo (Keanu Reeves), a frissen kiválasztott messiás és kompániája azzal a ténnyel szembesül, hogy a gépek egy mindent letaroló ostromra készülnek a megmaradt emberiség ellen - és hetvenkét órán belül véghez is viszik a tervet. Hőseink így nekiállnak megkeresni a megoldást - de azért nem kapkodják el.
"Stay out of the Matrix"
1999 márciusában úgy robbant be a Matrix a filmvilágba, ahogyan csak nagyon ritkán szoktak berobbanni a filmek. Hirtelen egy egész bolygó erről a filmről kezdett beszélni, és természetesen a halhatatlan kultstátusz is egy pillanat alatt kialakult. Valakit a forradalmi effektek, valakit a beltartalom, a többséget pedig a kettő egyszerre késztette heves nyáladzásra a nézőtéren, és ez teljesen megérdemelt reakció volt. A Matrixot azóta is a filmtörténet egyik mérföldkövének tartják, a 21-ik századi mozi nyitódarabjának. Az elsöprő sikert látva az első körben óvatoskodó Warner szó nélkül írta alá a csekkeket a folytatásokhoz, és mindent megadtak a Wachowski testvéreknek, amit csak kértek - stúdiót, autópályát, renderfarmot, animációs filmet, videojátékot, 300+ milliós büdzsét (az egész LOTR trilógia került ennyibe). Ez a viszonylag szerény körülmények közt indult széria hirtelen egy hatalmas monstrummá változott, és mozifanok egész hada várta, hogy őket is bekebelezze. A csalódás elkerülhetetlen volt.
Ahogy azt Batman történetének zárófejezeténél is említettem, a kultfilmek legnagyobb átka a nézőkben keresendő. Hiszen ha egy film olyan jó, hogy ámulattal kezdesz el rajta agyalni, hogy magadban gondolod tovább az egészet, sőt, a fejedben meg is alkotod a saját világodat az adott témára, biztos lehetsz benne, hogy nincs az az Isten (vagy Kiválasztott), hogy az eredeti alkotókkal ugyanarra gondolj - és mikor meglátod, hogy ők mire gondoltak, és az Neked nem tetszik... hát igen, akkor az úgy nem jó. Ez történt a Matrix második és harmadik részével is: Wachowskiék egy olyan irányba indultak, amire senki se számított. Ez a történetünk végére tömeges elpártolásokkal járt - de vajon hibáztatható-e ezért bárki is? És hibáztatható-e a Matrix Reloaded? Naná.
Pedig a Reloaded elméleti szinten remekül gondolja magát tovább. A Mátrix világának alapjait az első részben megismertük, a következő menetben pedig ez a világ tovább tágul. Új helyszínek és karakterek egész sorát mutatják be nekünk, megismerhetjük az emberi társadalom maradékát és a gépek gigantikus tervét is (mely ügyesen indít be egy Doomsday Clock-ot, és az azzal járó feszkót), ráadásul újabb és újabb kulturális és filozofikus utalásokat kapunk, amiken lehet majd agyalni a teremből kiérve. Ugyanakkor Wachowskiék módszeresen hintik az infókat arról is, hogy itt nem minden úgy van ám, ahogy mi, és a film szereplői gondolják: a Reloaded folyamatosan megkérdőjelezi az egész mítosz egyes pontjait, átértékeli és/vagy kiforgatja az addig felállított szabályokat, és a végére már úgy megkeveri a lapokat, hogy kábé kezdhetünk elölről mindent. Mindezt az egekig turbózott látványvilággal. Ilyen egy jó folytatás, nem?
Elméletben igen, de sajna a gyakorlat mást mutat. A Realoaded tartalmilag rendben van, de mint film, teljesen elbukik. Amilyen pofátlan könnyedséggel csusszant az első rész, a második pont annyira csikorog. Maga a cselekmény egy órán (!) át sehova se mozdul, minden és mindenki egy helyben áll - és hiába tárul elém egész Zion, ha egyszer nem történik semmi, akkor nagyon nem tud érdekelni. Ha éppen nem abban a félig gyárépület, félig cseppkőbarlangban vagyunk, akkor Neo, az addig szeretett főhősünk vagy öt percenként verekszik egyet (a tesók miért gondolták azt, hogy az elsőben egyedül a kung fu volt a jó?), vagy úgy viselkedik, mint egy frissen szerelmes tini, és egyfolytában csak arra gondol. Ezt a borzalmas hatvan percet a Smith ügynökökkel való udvaros bunyó tetézi be, aminek nemhogy se füle se farka, de megvalósításában is az egész széria paródiája. Egyszerűen hihetetlen - mi történt itt?!
Mikor végre elkezdődik a cselekmény (aminek a lényege egy mcguffin elszállítása a-ból b-be), valahogy akkor se az igazi. Merovingi, Ikrek, Keymaker, Persephone... oké, rendben, nem rossz ötletek, de hogy alig adnak valami pluszt az egészhez, az biztos. Valahogy nagyon epizodikus lesz az egész, ráadásul a rossz értelemben, melynek vége az, hogy az Animatrixban érdekesebb dolgok voltak, mint jelen filmünk háromnegyedében. Némi vigaszt az autósüldözés ad, mert annak az akciónak (azon kívül, hogy kurvajól néz ki) van értelme és tétje, elvisz egyből a kettőbe, stb. - nem tökéletesen, de legalább valahogy, az addigi, vállrándítós toporgás fényében pedig igazi Kánaánt üdvözölhetünk benne. Ennek ellenére a film eddig még mindig egy hatalmas bukó.
Az, hogy egyáltalán van értelme végignézni a Realoadedet, az utolsó húsz percnek köszönhető. Ekkor ugyanis a nyári blockbuster gépezet és a mitológia prostituálása (mégis milyen cyberpunk-kult-scifi az, amivel PowerRade-et reklámoznak?) hirtelen leáll, és helyébe tartalom kerül. A pár bekezdéssel előbb felsorolt elméleti pozitívumok nagy része erre az időszakra összpontosul, és éppen ezért jólesően tömény: ha száz perc késéssel is, de végre megérkezett az a film, amit vártunk. A Mátrix újból tele lesz titkokkal és jelképekkel, az akciók is értelmet kapnak (lehet is rajtuk izgulni), a romantika is működik, valamint ismét beköszön egy jókora mindfuck, ami az egész trilógia egyik legjobb ötletében ölt testet. És végre visszakapjuk a főhősünket. Neo, az addig random mód harcoló duracell nyuszi végre visszaszáll a földre, lehet vele azonosulni, át lehet érezni a problémáját - miszerint miután rájöttem, hogy ki is vagyok én, rájöhetek arra, hogy baromi nagyot tévedtem. Erre fut ki az egész Reloaded, ez az értelme: újraosztja a lapokat, és már megint nem látunk öt méternél messzebbre. A rajongói szív itt megnyugszik - de az addig elvacakolt idő akkor is megbocsáthatatlan.
A Matrix Reloaded minden erénye ellenére nem egy jó film - amíg a lényeg el nem jön, addig vagy unalmas, vagy érdektelen, vagy vérlázító (a Smith fight örökre megmarad...), de leginkább nagyon fárasztó. Bár a kasszáknál nagyot kaszált, a kiváltott nézői visszhanggal egy csapásra romba döntötte azt, amit az előtte levő hype építgetett. A nagyközönség itt becsapta az ajtót a Matrix előtt - eme végeredményt látva ezen nem érdemes csodálkozni. 5,5/10. A legszomorúbb pedig az, hogy ennek a levét a Revolutions itta meg.
