Ez a film kibelez.
2004 karácsonyán a valaha volt legpusztítóbb szökőár zúdult Thaiföldre. A tragédiát egy éppen ott nyaraló család (melynek fő tagjai Naomi Watts és Ewan McGregor) szemszögéből élhetjük át.
"Help me"
Megtörtént katasztrófákat filmre adaptálni necces dolog - a legnagyobb "ellenség" kétségtelenül az idő, hogy a való élethez képest hány évet várnak egy-egy alkotással. A túl gyorsba bele lehet bukni (Oliver Stone), és zseniálisan ki is lehet védeni (Paul Greengrass), a túl lassú meg jó eséllyel veszít az aktualitásból, vagy némi átszínezést enged az egésznek (hiszen hány világháborús komédiát láttunk már?). J. A. Bayona az Impossible-t nem kapkodta el, de nem is várt vele sokat, és ami a fő: rohadt jól oldotta meg a feladatot.
Bayona (akinek a nagyszerű Árvaházat is köszönhetjük) remekül alapoz arra, hogy mindenki tudja, hogy mire vált jegyet: ezt kihasználva a katasztrófa felvezetését annyi feszültséggel tölti meg, mintha egy horrorfilmen lennénk, és szépen építgeti miden nézőben a gyomorgörcsöt. És amikor már nem lehet ezt fokozni, akkor paff - bedob a mélyvízbe. Gyilkos hulláma kábé húsz percen át tarol le mindent és mindenkit, és ez a szekvencia egyszerűen beleég a retinákba - az alkotók meghökkentő realizmussal kezelik ezt a sodró poklot, én meg csak tátott szájjal meredek a vászonra. Hihetetlen, ahogy a hullámot bemutatják, nem is tudok rá megfelelő szavakat mondani. Beszarsz tőle - talán ez a legpontosabb kifejezés.
Ám Bayona nem katasztrófaturista, és a "kötelező" pusztítás után rá is tér arra, amiről igazán mesélni akar. Arra, hogy emberek miként élnek túl, miként küzdenek, és miként viszik végbe a lehetetlent - egymásért. Szokták mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember, és eme film után nem állítom, hogy ez nem így van. Rendezőnk ezt a néhol (vagyis inkább nagyrészben) brutális, ámde emberség szempontjából gyönyörű történetet pedig szerencsére nem oltja giccsbe, végig a realitás talaján marad. Persze belefér pár meseszagú-cucc (kórházi egymás-után futkorászás), illetve egy-egy szerkezeti csikorgás (félidőnél új nézőpont), de ennél több rossz szó nem érheti az Impossible-t. Mind alakítások (Naomi Watts, úúúúúristen!!!!!!), mind kivitelezés, de leginkább a lélek szempontjából támadhatatlan ez a film. Kegyetlen, megrázó, emberi, tiszta, gyönyörű. 9/10.
