A háború még mindig drog.
A 2001-es katasztrófa után mindenki egy embert keresett, Te is tudod, hogy kit. Az ügyben a legfőbb szimat a CIA-s Maya (Jessica Chastain) volt - az ő évtizedes nyomozását követhetjük végig.
"I'm going to kill bin Laden"
Talán még ki se hűlt a hulla, mikor Kathryn Bigelow lecsapott a bin Laden hajsza megfilmesítési jogaira (már ha voltak ilyenek), és a Hurt Locker-el keményen bizonyított rendezőnőnek szó nélkül adott a Sony 40 millió elköltendő dollárt (a bombaszedéshez 15 kellett anno). Bár ez alapján logikus következtetés, hogy a ZD30 nem más, mint a Hurt Locker "bigger-longer" változata, mégis baromi távol áll a két film egymástól, Közel-kelet és hadsereg ide vagy oda. Bigelow új filmje, hiszed vagy sem, inkább állítható rokonságba Fincher Zodiac-jával: sok-sok éven átívelő kutatómunka, zsákutcákkal és veszteségekkel, változó korokkal és fejezetekkel - egy adathalmaz, aminek senki se látja a végét, és csak a kitartás, vagy inkább a megszállottság hajtja tovább hőseinket. Persze az ilyen fajta mozihoz Pakula-nál és Fincher-nél senki se ért jobban, Bigelow se, de tisztességesen tartja a lépést az ezen a téren profiknak számító alkotókkal - néha leül a film, néha elvész a feszültség, néha egy kis érdektelenség szállja meg a nézőt, de mindez szerencsére csak néha.
Hála a jó égnek rendezőnk csak eme téren teljesít kicsit alul, és minden egyéb szempontból ugyanolyan minőséget szállít, mint előző filmje esetében. Bigelow továbbra is mesterien tudja átadni az adott életérzést (ezúttal a sehova se tartó nyomozást, és az ebből következő nyomást, tehetetlenséget és egyebeket), remek érzékkel dobja be abszolút váratlan akcióit, baromi otthonosan mozog a háborús területen, de akkor se vall szégyent, ha a drámáról van szó - Jessica Chastain-el együtt olyan kiválóan töltik meg főhősnőnk, Maya látszólag egydimenziós karakterét tartalommal, hogy azt öröm nézni. És persze a Hurt Locker-ből ismerős feszült és/vagy durva pillanatokról se kell lemondani, sőt - lehet, hogy itt kevesebb van, de legalább olyan szintre, vagy magasabbra vannak tekerve.
Viszont hiába tök más felépítésben és alműfajában a két film, mégis egyik a másiknak a testvére. Mert ugyan máshogy, de Bigelow ugyanazt a tanulságot adja elő, csak nagyobb és hosszabb kivitelezésben, de semmiképpen sem jobban - bár lehet ez csak érződik így, mert másodjára halljuk ezt a poént. A háború még mindig drog, ami nélkül az ember élete üressé válik, csak ezúttal az utolsó képen nem Jeremy Renner-t látjuk egy repülőn. Mindenesetre soha rosszabb visszhangot: a ZD30 pokoli kemény, baromi érdekes és rohadt stílusos, éppen ezért nem különösebben érdekelnek fentebb említett hibái. 9/10.
