Hát Baz-nek már megint nem jött össze.
A húszas évek elején az ifjú és nincstelen Nick (Tobey Maguire) beköltözik a dúsgazdag, nagyzoló és titokzatos Mr. Gatsby (Leonardo DiCaprio) szomszédságába, akinek később a legjobb barátjává válik - ezáltal pedig betekinthet annak elkeserítő szerelmi életébe.
"Tom nagyon kifinomult lett. Hosszú szavakkal teli könyveket olvas."
Baz Luhrmann legújabb filmje nem véletlenül lett majd' fél évvel arrébb tolva eredetileg kinézett bemutatójához képest: a Warner az utóbbi idők egyik legjobb elodázós-döntését hozta meg tavaly augusztusban. Hivatalosan arra hivatkoztak, hogy egy nyári premierrel többekhez juthat el a mű, nem hivatalosan pedig arra jöhettek rá, hogy díjak ebből nem lesznek, koncentráljunk a bevételre. Ez a számítás abszolút bejött, a film szépen teljesít a kasszáknál (az elmúlt karácsonyi dömpingben pedig több, mint valószínű, hogy elvérzett volna), a kritikusok viszont húzzák a szájukat, és ebből a buliból egy darab díj se jött volna ki, szégyen szemre. Mert ez a film bizony kong az ürességtől.
Pedig Luhrmann elgondolása a valaha volt egyik legismertebb amerikai regényről egyáltalán nem rossz. Rendezőnk két leghíresebb alkotásának fő elemeit gyúrja össze benne: ugyanolyan tökösen áll a feldolgozás minőségéhez, mint a Rome+Julia esetében, és olyan lehengerlő látványba csomagolja, amilyet a Moulin Rouge-ban láthattunk. Ez a két tényező elég sokáig el is viszi a hátán a Gatsby-t, ámulsz a stíluson és külcsínen egyaránt (a soundtracket meg azonnal be akarod szerezni), ráadásul a Leo-Tobey duó is mindent megtesz a szórakoztatásért (az újonc Elizabeth Debickiről nem is beszélve - huhuhúúúú!!!). Igen ám, de ha mindent lehámozunk a dologról, és nekiállunk valódi tartalmat keresni, könnyen lehet, hogy üres kézzel térünk vissza. A Gatsby ugyanis sajnos nem több, mint egy nagyon, de nagyon hosszú, ámde pöpecül kivitelezett drámaszakkör, egy mesterien kifestett szappanopera. Ennek pedig egy oka van: Mr. Gatsby nagy érzelmei, szerelme és bánata, amik a történet motorjaként hivatottak jelen lenni, papírmasék. Leo úgy szerelmes, mint egy tizenpáréves kamasz, csak úgy vaktában, bele a világba, mindenféle lefektetett alap nélkül - a semmivel pedig nehéz azonosulni. De talán ezen még túl is lehetne lépni, hiszen a film még így tud működőképes lenni - de Luhrmann az ezen felüli, alapszintú bölcsességeit a néző szájába két és fél órán át rágja, és így bizony hamar rá lehet unni.
Extravagáns és a végletekig stílusos film tehát a Great Gatsby, ami belül viszont üres, és audiovizuális erényeinek tetemes részét is hamar elpuffogtatja - onnantól pedig csak a pofon egyszerű erkölcsi tanok, illetve egy átérezhetetlen szerelem kálváriájának felmondása marad. Mindezek ellenére nem mondom rá azt, hogy rossz: egy egyszeri, közepes szórakozásnak mindenképpen elmegy - és Te talán majd elkapod a szellemét, és megleled benne azt az értéket, amit én nem tudtam. 6/10.
