Ennyi pénzből azért lehetett volna agyat is venni.
Miután bátyjával együtt megölték a vadnyugat közepén, Armie Hammer visszatér a túlvilágról, s immáron sebezhetetlen lovasként kíván bosszút állni gyilkosain. Ebben segítségére van Johnny Depp, a nem teljesen százas indián is...
"Valami nincs rendben ezzel a lóval"
Hosszas huzavona után Gore Verbinski végre megkapta a lehetőséget a Disney-től arra, hogy valóra váltsa régi álmát, vagyis filmre vigye a kőkori rádiójátékból ismert Lone Ranger kalandjait. Ez a lehetőség a gyakorlatban kétszáztizenöt millió dollárt jelent (s ezzel a nyár második legdrágább filmje címet), ám azon túl, hogy eme horribilis összeg minden centje lesüt a vászonról, túl sok jó nem mondható el a kész műről.
Pedig Verbinski egy ügyes rendező: a Karib-tenger széria első három részével már bizonyította, hogy képes egy so-so forgatókönyvet és egy zsáknyi műfaji elemet élvezetesre összerántani, a Weather Man és a Rango pedig azt példázza, hogy egyedi hangulatú masterpiecek is rejlenek benne. Viszont új filmje az Istenért se akar működni – egy fárasztó kuszaság az egész, ami leginkább egy sokrészes sorozat clipshowjára hasonlít. Rengeteg esemény és karakter fordul meg itt, ám egyiknek sincs se füle, se farka, se értelme, és ez különösen fájó attól az embertől, aki szinte forgatókönyv nélkül rakta össze a kalózok második és harmadik eléggé szerteágazó kalandját, ráadásul egyszerre, ráadásul jól. Egyébként nem véletlen, hogy ennyire hivatkozom arra a trilógiára: mind hangulatban, mind műfaji kavarásban is azt tekinti példaképének a Ranger, ami önmagában nem baj, az afféle kalandok jól állnak a mozinak, csak hát na – nem elég csak agy nélkül utánozni.
Azért van egy-két dolog, ami menti a menthetőt. Az ötletes és nagyon is kidolgozott látványvilág jó kis hangulatot generál, és Verbinski sem vesztette el se humorát, se a monumentális akciókhoz való érzékét, így pár pillanatra képes élményt festeni a vászonra (mert a végső vonatozás minden hülyesége ellenére azért egy nagyon nagy hűha!). Illetve meg kell dicsérni a Depp-Hammer duót, akik eléggé jól működnek együtt (előbbi egyébként hosszú évek óta először tesz valami tartalmat bohóckodása mögé), így azok a percek, mikor filmünk buddy-movieként funkcionál, szintén jól sikerültek.
Viszont ez sajnos eléggé kevés ahhoz, hogy feledtesse az iszonyat lassú tempót, az érdektelen karaktereket, a szlalomozó cselekményt, és az egész alkotásra rátelepülő unalmat. Talán ha a végső vegyítés helyett az elején döntésre jutottak volna a western-kaland és a western-paródia között, illetve három, valószínűleg méregdrága kurtizánkosztüm árából inkább egy jó írót fizettek volna, akkor jobban állnánk. 5/10.
