Hosszú idő után ismét turkálunk egy kicsit a hobó szemetesében.
Jégkorszak 4: Vándorló kontinens - Ice Age: Continental Drift (2012)
Én és a Jégkorszak: az elsőt láttam anno moziban (utána is egyszer-kétszer), a másodiknak talán láttam a második felét, a harmadikat pedig egyszer lenyomtam, szintén az HBO közbenjárásával. Igen, nem vagyok nagyon otthon a témában - a negyedik (amiben egyébként vándorló kontinensek meg kalózok vannak) nézése közben mégis úgy éreztem, mintha ezredjére látnám ugyanazokat a poénokat, dialógokat, fordulatokat. Őszintén szólva, ezzel talán nem is lenne akkora baj, ha ezen elemek még mindig működőképesek lennének, de nem így van - a minőségük rohamosan romlik, és hiába egy-két újonnan jött ötlet vagy figura (a fóka mindent visz), ez eléggé kevés a kompenzáláshoz. A negyedik rész így nem szórakoztat, hanem lefáraszt folyamatos önismétlésével és három éveseknek szánt tanaival. Persze ettől egyszer még lecsúszik, és legalább van egyetlen előnye is, miszerint most nem hülyíti az aprónépet fordított evolúcióval. 4/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=4w8NXT-u5OU
Titkok Párizsban - The Woman In The Fifth (2011)
Ha létezik abszolút semmi, akkor ez a film biztosan az. A történet szerint az író Ethan Hawke Párizsba utazik, hogy közel legyen eltiltott lányához - ám útközben kirabolják, ezért egy gettószállóban kénytelen megszállni, a hajlékért cserébe pedig az alvilág portása lesz - aztán betáncol a képbe Kritin Scott Thomas, mint a végzet asszonya, aztán a kislányt elrabolják, aztán ilyen-olyan fejek kezdenek hullani.... Hogy mi a vége, ne kérdezd, mert annak ellenére, hogy múlt héten szenvedtem végig, bizisten nem emlékszem. Ez a kibogozhatatlan kuszaság (amiben az egyes pontok között nincs logika) még 85 percet se képes jól kitölteni: semmit és senkit se lehet érteni, a hangulat a tempóval együtt a béka segge alatt, és soha az életben nem fogsz rájönni, hogy most mire volt ez jó. Ez a mű minden szinten érthetetlen. 2/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vcvy2GcML5s
Őrülten hiányzol - Like Crazy (2011)
Anton Yelchin és Felicity Jones az egyetemen nagyon, de nagyon egymásba szeretnek. Együtt is maradnának, ha a lánynak nem kellene hazamennie a vízum miatt - ugyanis külföldi. Ám ők fiatalok és szarnak az egészre, akkora nagy baj nem lehet - ezt egészen addig gondolják így, amíg Felicity-t ki nem rugdossák az országból. Innentől az egész életüket arra áldozzák, hogy újra egyet legyenek.... Bevallom, papíron ez a film nagyon jól hangzik. Lehetőség van benne egy igazi love story-ra, aminek van súlya és értelme, meg satöbbi - de ezt a lehetőséget úgy szalasztja el, ahogy van. Hogy miért? Mert rosszak a karakterek. Két főhősünk a kezdeti szimpátia után teljesen antipatikussá válik: a csajról kiderül, hogy agybeteg, a srácról meg hogy idióta, és egyikük se lát az orránál tovább - közben pedig két kézzel dobják el maguktól az életet. Nem sajnálom őket - aki ennyire hülye, az megérdemli. Abban pedig, hogy legalább minimálisan élvezzem eme két buta, és valahol gonosz ember kálváriáját, a rendező se segít: a témához illően érvfelvágósra faragja filmjét, és így a szerelem valami egészen mást kezd jelenteni annál, mint ami valójában. Ugyanakkor tanulságos alkotás ez, hiszen több területen is bemutatja, hogy "hogyan ne csináld", ennek a tudásnak meg később hasznát veheted. De ettől még egy iszonyatosan nagy fos. 3/10.
