Időhúzás Coen módra.
Llewyn Davis (Oscar Isaac), a nincstelen gitáros nagyon szeretne már befutni, és híres zenész lenni. Ám a hatvanas évek New York-jában eléggé telített a piac, így hősünk a siker helyett a napról napra éléssel kénytelen birkózni.
"Ebben nem látok pénzt"
A Coen testvérek vitathatatlanul a filmművészet megkerülhetetlen figurái, akik egy rakás jó film mellett több klasszikus masterpiece-el is büszkélkedhetnek. Nyilvánvaló, és teljesen jogos hát, hogy azt csinálnak, ami akarnak - akár egy hatvanas évekbeli folkzenész eseménydús, mégis jelentéktelen hetét is vászonra vihetik. Viszont arra, hogy ezzel végülis mi volt a szándékuk, nem sikerült rájönnöm. A tesók a tőlük megszokott sztorit szállítják (kisember kalandjai egy nagyobb világban), rengeteg jó, ám néha túlzottan álmosító muzsikával, valamint az adott kor felé tett csipetnyi fricskával. Az egyről a kettőre jutni akaró, ám saját maga miatt nem tudó Llewyn Davis (Oscar Isaac nagyon jó) figurája, s egy helyben állása se ismeretlen, a dumákról, nevekről és a fanyar humorról nem is beszélve. Szóval minden van itt, ami Coen, és pont emiatt érzem azt, hogy a testvérpár (akik filmjeik lezárásával továbbra is hadilábon állnak) igazából csak időtöltésként állt hozzá Llewy Davis világához, amíg nem találnak újra valami igazán nagyot. Kár, mert a környezetben és a címszereplőben egyaránt ott a lehetőség, aminek elszalasztása méginkább fáj a kisujjból kirázott, ám mégis mesteri stílus és hangulat mellett. 7/10 - mert ha a fiúknak éppen nem megy, akkor csak egy jó filmet hoznak össze.
