Denzel mindenkit megment - a filmet is.
Denzel Washington békésen éli öreg napjait, ám mikor egy túlságosan is ifjú prostit (Chloe Grace Moretz) a gazdái félholtra vernek, kénytelen bevetni magát, és igazságot szolgáltatni - ám ezzel sajna valami nagy disznóságba tenyerel bele.
"Progress. Not Perfection."
Denzel Washington olyan, mint Liam Neeson: lényének olyan ereje és kisugárzása van, hogy bármilyen filmet el tud vinni a hátán, s legyen az akármilyen szar, nézhetővé tudja azt tenni. Bár számítottam rá, az Equalizer kapcsán mégsem kellene eme varázserejét a maxon bevetnie, ugyanis az anyag több, mint tisztességes. A gettó Batman kezdetei (mert Chloe ügye csak az első a sorban) átgondoltak, története nagyon is működik, az erőszak ábrázolás saját világához mérten abszolút hiteles - Denzel pedig osztja az észt meg a büntető egysorosokat, amolyan Denzelesen.
Viszont van egy igen nagy gikszer a gépezetben: ha felpörögnek az események (meg gyakran egyébként is), Antoine Fuqua rendezése annyira, de annyira unalmassá válik (azok a ciki lassítások, te úristen...), hogy azt egyrészt nehéz szavakba önteni, másrészt az álommanó is belátható távolságban kezd el repkedni a nézőtér körül. A tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése, az Olympus Has Fallen után nem hittem volna, hogy az Equalizer karakterben erős lesz, viszont az akciókon el fog bukni, de sajnos így lett. Fuqua képtelen bármilyen izgalmat is pakolni a dirr-durr jelenetekbe, amikből pedig eléggé sok van, és eléggé hosszúak is - így lehetséges az, hogy a főattrakció, vagyis a helyi Obiban való mészárlás is csak pár pillanatig működőképes. Ezért jó, hogy Denzel a biztonság kedvéért a megszokott maxon nyomja a cool-t, máskülönben jó nagy pácban lennénk - pedig papíron ez egy jó film lehetett. 5/10.
