Visszasírom az időt, mikor Ridley Scott kiszámíthatóan hullámzó teljesítményű rendező volt.
Mózes (Christian Bale), a fáraó adoptált fia egy nap szembesül az igazsággal, miszerint ő annak a népnek a gyermeke, és állítólagos megváltója, akiket vélt családja rabszolgaként tart. De ezt úgyis tudod.
"Ne élj királyként. Nem vagy az."
Darren Aronofsky idén már demonstrálta, hogy kívülről fújt, lerágott csont sztorik ide vagy oda, vallási, egészen konkrétan bibliai témájú filmet igenis lehet újszerűen, tökösen is csinálni. Az Exodus egyes nyomaiból ítélve Ridley Scottnak is voltak hasonló ambíciói. Mózes történetének legfrissebb adaptációja nem csak grandiózus és csodaszépen kivitelezett, de agya is van: rendezője igen nagy hangsúlyt fektet magára a hitre és a vallásra, nem csak feketén és fehéren ábrázolja azokat, sőt, néha meg is rugdossa őket, s olyan kérdéseket tesz fel, amiket öröm hallgatni. Valamint némi realítást is csempész ebbe a többezer éves mesébe, igyekszik a földön maradni, ez pedig nem egyszer üdítő ötletekhez vezet.
A baj ott kezdődik, hogy ezekkel a (a film egészét nézve morzsányi) pozitívumokkal nem nagyon kezd semmit, max félbehagyja azokat: a vallási dilemmák egyszer-egyszer felütik a fejüket, de annyi, később senki se foglalkozik velük, a realistácska megközelítés pedig szintén csak epizódszereplő (például a csapások fele a logikára épül, de aztán ezek elfogynak, és random csodák váltják fel őket), arra viszont elég, hogy katyvasszá tegye a filmet, ami legalább annyira nem mese, mint amennyire nem igaz - és ez bántóan fura. Scott profi rendező, és biztos vagyok benne, hogy ezúttal is minden másodperc jelentőségét átgondolta, csak ebből semmi se jön át, a tanácstalanság és átgondolatlanság annál inkább - az egészet pedig az tetőzi be, mikor egy olyan haddal állunk hirtelen szembe, ami fél perce a szemünk láttára dobta fel a talpát.
Ám filmünk legnagyobb hibája még mindezeken is messze túlmutat. Az igazi katasztrófa az, hogy egy ilyen történetnek nincs se szíve, se lelke - üres az egész, pedig itt ezt aztán nem lehetne megengedni. Karakterei kétdimenziós papírfigurák (Bale azért próbálkozik), nincs egy igaz vagy értelmes mondatuk, érzelmi szintjük a nullán áll, így pedig az egészet megette a fene. Scott pont a lényeg felett siklik el: a látvány, a feeling, az epikusság mind a helyén van, viszont magát a humánumot hírből se ismeri az Exodus. 4/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=RhCzcde8__g
