A madár megmondja a tutit.
Riggan Thomson (Michael Keaton) húsz éve a világ legnagyobb sztárja volt a Birdman című szuperhős mozival. Ma, megtörten és öregen színdarabot akar csinálni a Broadway-n, hogy megmutassa valódi arcát. A munka nehezen megy, hiszen élete válságban van, és a madár árnyékán se tud túllépni...
"A thing is a thing, not what is said of that thing."
Az előítélet csúnya dolog - akár adják, akár kapják. Ha pedig az ember a showbizniszben dolgozik, s negatív előjellel zúdul rá a fogalom, akkor az végzetes is lehet. Az illető akár le is húzhatja rolót. De teperhet is, mint egy állat, megküzdhet ezzel a szinte legyőzhetetlen valamivel, hogy a végén talán bizonyítsa: ő igenis valaki, és megéri ráfigyelni. Talán erről a vágyról és harcról szól elsősorban Riggan Thomson sanyarú históriája.
Nem véletlen a puszta feltételezés, ugyanis Alejandro Gonzalez Inárritu új, és valószínűleg eddigi legjobb filmje, a Birdman kismillió dolgot veséz egyszerre - így amellett, hogy roppant humoros, szórakoztató, és minden téren valóban lenyűgöző, a kreativitástól szinte már szétrobbanó alkotás, baromi összetett és bonyolult is. Színhelye egy színház, láthatjuk annak működését, a mögötte meghúzódó munka nehézségét, művészi konfliktusok egész sorát. Ennek ellenére sokkal inkább a szórakoztatóipar szélesebb köreiben kalandozik, egészen a mozis blockbusterekig megy, behatol azok játszmái közé, s az egyén fejébe, akin azok állnak vagy buknak. S ha már egyén, foglalkozik alkotói válsággal, az elviselhetetlen nyomással, a siralmas magánélet részleteivel, sőt, az egészet egy egó-háborúra hegyezi ki, ami a valóságban és a képzeletben egyaránt zajlik. Riggan Thomson útja tehát eléggé rögös, de hát a küzdelem már csak ilyen.
Egy ilyen küzdelmet végigvinni pedig alighanem lehetetlen őrület nélkül. Egy feje tetejére állt, kifordult, elvakult és előítéletes világban kiszenvedni az igazságot nem könnyű - hogy az elismert színész valójában egy seggfej, hogy a drogos lány is értéket képvisel, hogy az ex-feleség is lehet gondoskodó, hogy a befolyásos kritikus le se szarja az egészet, és hogy egy (valaha volt) akciósztárban is lehetnek nagyszerű gondolatok és érzések, hogy neki is lehetnek álmai, és ő is lehet veszettül magányos. Mert Riggan Thomson bár az elismerésért küzd, az azzal járó szeretet az, amire igazából őrülten vágyik.
Inárritu missziója, hogy rámutasson a hibára, s ezzel az igazságra, a legmagasabb elismerést érdemli. Víziója egészen egyedülálló, rendezése természetesen profi, a vihar pedig, amiket a fejekben kavar vásznon innen és túl, csodálatos. Az meg csak a hab a tortán, hogy Singer és Nolan mellett filmjével ő tette le a legtöbbet az asztalra a szuperhősös blockbusterek emberszámba vételéért - mert egy ilyen világba kellenek azok a csodák, és ezzel semmi baj nincs. 10/10.