Kétarcú Amerika.
Chris Kyle (Bradley Cooper), a SEAL mesterlövésze a kétezres évek elején kerül az iraki háborúba. Halál pontos találatai révén hamarosan híre, sőt, legendája lesz a seregben, amit egyébként nagyon nehezen tud otthagyni - pedig odahaza felesége és gyerekei várják őt.
"I wanted to be a cowboy"
Egy óceánnal arrébb az American Snipert imádják a népek. A közönség nem bír betelni vele (háborús dráma létére 300+ milliós bevételnél jár, és valószínűleg saját évének legsikeresebbje lesz, lenyomva a Hunger Gamest és a Guardianst), a szakma szemrebbenés nélkül megszórta hat Oscar-jelöléssel, a kritikusok meg csak dobálják rá a jobbnál jobb jelzőket. Első ránézésre tök érthető, megtekintése után viszont fura ez a határtalan szeretet. Mert annak ellenére, hogy látszólag kábé annyira egyszerű, mint egy ceruza, Clint Eastwood új filmjén nehéz kiigazodni.
Ha csak a felszínt veszem, akkor ez mű nem más, mint a Hurt Locker lebutított, vagy ha csúnyát akarok mondani, Amerikásabb verziója. Ez esetben a képlet egyszerű: Eastwood veszi a legújabb háborús trendeket, és a maga egyszerű, ám működő stílusával elismétli Bigelow immáron rommá másolt igazságát, miszerint a háború drog. Szájbarágósan, mesterkélten, némi antipatikus patriotizmussal és annyi hatásvadászattal, hogy azt a vászon alig bírja el. Nem mondom, hogy az eredmény nem szórakoztató, sőt, néha kifejezetten fasza, máskor viszont eléggé unalmas, összességében pedig nem ér többet egy vállrándításnál. Az ember a világon semmiről se tud meg semmit, se a háborúról, se annak résztvevőiről, de még Chris Kyle-ról se. Ez a fickó, aki négyszer járta meg azt, amit a többség egyszer se akar, aki ezért hosszú évekre maga mögött hagyta gyakorlatilag ismeretlen családját, és aki több, mint százhatvan halálos találatot vitt be az ellenségnek, nem több egy üres váznál, egy minimálra tekert alapérzelmekkel ellátott robotnál, aki csak erre az egy dologra alkalmas. És ő lenne a nagy amerikai hős.
És lehet, hogy itt a megoldás.
Mert ha kicsit, illetve rohadt nagyon a felszín alá nézünk, akkor lehet, hogy Eastwood (akiről filmográfiája alapján tudjuk hogy nincs jóban se az egyházzal, se a birkanéppel, és a háború intézményével is vannak fenntartásai) valójában az utóbbi idők egyik legnagyobb kritikáját, legkeményebb fityiszét mutatja az álmok országának, csak ezt pont a célközönség nem veszi észre. Ha ez tényleg így van, és az American Sniper magja az a kérdés, hogy milyen közeg az, amelyikben Chris Kyle hős lehet, akkor ez egy zseniális elképzelés - és akkor a végefőcím szinte émelyítő giccstengere, Bradley Cooper semmilyen játéka, sőt, a játékidő mind a 132 perce is egészen mást jelent annál, mint aminek látszik.
És ez az igazi dilemma: eldönteni, hogy filmünk melyik arca az igazi. Hogy az öreg Clint mit is akart nekünk mondani, ha egyáltalán akart valamit. Összevetni egy közepes akciófilmet egy elképesztő, ám csak feltételezett gondolattal. Akárhogy is, az American Sniper jó sok agyalni valót hagy maga után, de egyáltalán nem olyat, amilyenre számítottam. 7,5/10.
