Hosszú évek óta életem egyik nagy hiányossága volt Flúgos Makszimilian posztapokaliptikus kalandozása, de most, végre, az új rész alkalmából eltüntettem ezt a szégyenfoltot. Hogy a folyamatot hogy éltem meg? Rögtön elmondom.
Mad Max (1979)
George Miller gyermeke, egyben Ausztrália büszkesége, a Mad Max széria azon kivételes filmek közé tartozik, melyek nevei az idők folyamán jelzőkké nemesedtek. A "Medmekszes látványvilág" bizony komoly tartalommal bíró kifejezés már jó pár éve - elsütötték például a Terminator Salvationre és a Book Of Eli-ra is, csak hogy a közelmúltból említsek példákat. A körülírt világ, a sivatagos, farkastörvényes, kihalt senkiföldje, ahol kemény arcok kemény rucikban keményen tolják atommenő rozsdás járműveiken a tolnivalót, nincs mit szépíteni, eléggé királyságos, s a popkultúra számos pontjába beette már magát. Éppen ezért oda meg vissza voltam a meglepetéstől, hogy a széria nyitódarabja ennek csak a halovány nyomát tartalmazza. Mert az itteni világban (melyben Max, azaz Mel Gibson egy családos rendőr) még van rend, vannak boltok és tengerpartok, sőt, fagyizni is lehet, pedig érezhetően már valami nagy és csúfos esemény után vagyunk. Fura volt szembesülni azzal, hogy a Mad Max sokkal kevésbé Medmekszes, mint jövőbeli követői.
Ezt leszámítva se akadtam túl sok jóra. Egy eléggé felületes sztori, gyakran diákfilmes színvonalon megvalósítva, amiben mindenki futkározik össze-vissza, s ha véletlenül felüti fejét valami gondolat, nem lesz belőle több egy lábjegyzetnél. Ugyanakkor a lényeg, vagyis az autósüldözések még mindig nagyon ütnek, ahogy a benzingőzös feeling és a kellő brutalitás is a helyén van, és ezek együttese végül menti a bulit. Számomra a Mad Max így egy olyan korról való nosztalgiázás volt, amit anno nem éltem meg, s így élvezni úgy ahogy tudtam, de értékelni nem. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=CXhD9UvtrZ4
Mad Max: Road Warrior (1981)
A két évvel későbbi folytatás viszont már más tészta volt. Ez már hozta azt, amire alapból számítottam: betegesen király verdák és bőrrucik, tonnányi üldözés, vér, veríték és tesztoszteron, ameddig a szem ellát. Ahol a sztori nem, csak a stílus számít, mert az maga a sztori. A Road Warrior ezt tökéletesen megadta, s úgy érzem, hogy Miller is erre a filmre várt igazából, mikor nekiállt ennek a sorozatnak - erre utal többek közt az is, hogy ez a rész csak nagyon lazán kapcsolódik elődjéhez, s csak a miheztartás végett összegzi azt fél percben. Rendezőnk víziója (melyben Max egy kortalan hős, s bárhol, bármikor feltűnhet egy kis akcióra, előzmény vagy következmény nélkül) itt kezd igazán életre kelni, s bár a tökéletesítés még hátravan, az irányt már belőttük. Egyedi világú, kőkemény és izgalmas hell ride ez a film, semmi több - de nem is kell többnek lennie. 7/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=kBrAh3OyYnI
Mad Max: Beyond Thunderdome (1985)
A trilógia záródarabja, a négy évvel későbbi Beyond Thunderdome már igen vegyes érzéseket keltett bennem. Ez a hírhedten szar darab egyszerre két arccal is bír: egyrészt Miller a posztapokaliptikát még tovább csiszolja, még több őrületet visz a vászonra, és ez az oldal ettől csak még királyabb lesz. Másrészt viszont, számomra érthetetlen módon megpróbál valami mélységet, valami tartalmat vinni ebbe az egészbe, ami baromira nem áll jól Maxnek, de nagyobb baj, hogy eközben valami szürreális családi filmbe kezdünk átmenni. A ketrecharcos gyilkos állatok és a cuki vadgyerekek vegyítése (mely utóbbiak csak lógnak a levegőben) nagyon nem működik - így pedig, annak ellenére, hogy végre kiderül, miért tart ott ez a világ, ahol, filmünk egy tanácstalan korcs, egyben hatalmas csalódás. Szerencsére az utolsó felvonás, ahol végre már vannak autók is, valamennyire helyre teszi a dolgokat - de csak valamennyire. 4/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Uouqnng_Xro
Változatos volt hát ez a régóta halogatott összeismerkedés a trilógia és köztem. Jól elvoltunk, de különösebb nyomokat nem hagytunk egymásban. Összességében úgy érzem, hogy számomra az igazi Mad Max holnap fog bemutatkozni.
