Gyanús, ha valamit ennyire erőltetni kell.
Kyle Reese (Jai Courtney) beveti magát az 1984-es Terminátor filmbe, ám semmi se olyan, mint annak lennie kéne. A múlt megváltozott, a szabályok újak, de a küldetés a régi: megsemmisíteni a Skynetet, mielőtt még beindulna.
"You're nothing but a relic"
A világ köszöni, de neki két Terminátor mozi elég volt - és ennek már több ízben is hangot adott. Tizenkét éve a bűn rossz harmadik részre csak visszafogottan vonult a nép, a 2009-es Salvationre még annyira se, a Sarah Connor Chronicles című tévésorozatot pedig gyakorlatilag visszaköpték. A Paramount mégis úgy döntött, hogy vállalja a lehetetlent: nemcsak az ezerfelé heverő tulajdonjogokat szedi össze, de fel is támasztja James Cameron gyermekét, s a halálosztó ötödik, Genisys-re keresztelt részével visszahozza a gépeket a köztudatba, s egy új trilógiát is felvezet vele. Ez egy nemes, ámde teljesen halott ötlet volt - és most nem csak a hatalmas anyagi buktára gondolok (28 milliós nyitóhétvége... ouch).
Elvileg Alan Taylor rendezőnek és csapatának az volt a terve, hogy biztonsági játék helyett tökösen belenyúlnak a kánonba, átszabják az eddigi filmek idővonalait, meg úgy általában feje tetejére állítva újítják meg a Skynet és az Ítélet napja elleni harcot. Nos, az tagadhatatlan, hogy eme szándék magvai megtalálhatóak az új kalandban: Taylornak láthatóan vannak ambíciói és ötletei, melyek nagy része nem is rossz, némelyik pedig kifejezetten jó (mondj akármit, szerintem John Connor egy iszonyat jó és érdekes húzás). Emellett pedig süt a vászonról, hogy szereti az alapanyagot, tiszteli az eredeti Cameron műveket, ugyanakkor nem fél tőlük, és se szétbarmolni, se szolga mód másolni nem akarja azokat - inkább kibővítésük az, ami célként lebeg előtte. Ez tehát az elmélet, ami őszintén szólva megáll a lábán. Jön a gyakorlat - de bár ne jönne.
Ugyanis ebből a nagy merészségből és újításból, amit az alkotók ezerrel hirdettek, alig-alig jött be valami, és azok is megragadtak az ötletek szintjén. Mert mint mondtam, Taylornak jó gondolatai vonnak, de amikor meg kellene őket valósítani, akkor behúzza fülét-farkát, és átmegy nyusziba. Hiába a felborított idősík és az átírt események, a Genisys lényegében ugyanaz a film, amit már láttunk párszor ebben a szériában: egy kis posztapokaliptikus jövőből való vissza-időutazás után egy vegyes páros menekül egy Terminátor elől, esetenként egy Terminátor segítségével, hogy megakadályozzák a világégést, ami sikerül, de aztán mégsem. Ha úgy érzed, hogy valaminek a zanzáját, vagy felújított változatát látod, és valahogy minden olyan ismerős, a hiba nem benned van: a Genisys nem csinál mást, csak másol, másol és másol, de közben váltig állítja, hogy újít.
Természetesen ennek nincs jó vége: a cselekmény, azon túl, hogy kínosan ismerős, még tele is van lyukakkal, klisékkel, iszonyatos dialógokkal, meg az antitalentum Emilia Clarke-kal. A tér-idő kontinuum már annyira nem stimmel, hogy vásznon innen és túl mindenki csak értetlenkedve áll, hogy akkor most mi van, ez így nem jó, ez sehogy se jön ki, stb. Feszültségnek nyoma sincs, nem is értem, hogy gondolja bárki is azt, hogy fenyegetést jelent egy olyan program meg a terve, amit már 31 éve semmisítünk meg, illetve teszünk neki keresztbe. És igen, az a pár jó pont, amik némi létjogosultságot adnának a bulinak, azok is megrekednek a nullán, és szépen lassan elsikkadnak.
Szóval mint egy egész része, a Genisys buta, gyáva, menthetetlen film. Önmagában se túlságosan életképes, viszont ezen a területen van egy nagy előnye, amit nem lehet tőle elvenni: szórakoztat. Az akció oké, a látvány jó, az események pörögnek, Jason Clarke menti a bulit, Arnold tartja a szintet, illetve jó egy mai technikával készült Terminátor mozit látni. Egyszeri, viszonyítás-mentes nyári popcorn mozinak abszolút elmegy. A többit nem érdemes bolygatni, mert ez a franchise most már tényleg meg fog semmisülni. 6/10.
