Úgy tűnik, a MacFarlaneizmus elmarad.
Ted (Seth MacFarlane), a mackó ilyen-olyan okok okán szembesül azzal, hogy jogilag ő nem személynek, hanem vagyontárgynak minősül. Villámtesójával, Johnny-val (Mark Wahlberg) ezt persze nem hagyhatják, s egy csini ügyvédnővel (Amanda Seyfried), na meg rengeteg fűvel felvértezve emberjogi harcba kezdenek.
"- Do I have "fuck me" eyes?
- No, you have "Give me the ring, my precious" eyes."
Három éve ugráltam örömömben, amikor Seth Macfarlane, ez a pofátlan, ámde zseniális idióta a Teddel végre betört a filmvilágba, és újszerű humorát sikeresen ültette át a kisképernyőről a nagyvászonra. Egy kisebb forradalmat jósoltam akkor, ami majd visszavonhatatlanul csavar egyet a komédia zsánerén. Nos, ez nem jött be, hiszen hogy jöhetne, ha még maga Seth se tud mit kezdeni a helyzettel. Tavaly a Million Ways-nél már rezgett a léc, s most, a Ted 2 kapcsán végleg kiderülni látszik a szomorú igazság: hősünknek valószínűleg egyetlen mozis lövése volt.
Azt, hogy a gyilkos poénok mellett MacFarlane a nulla-szintű sztorikat is magával hozza a tévéből, sose róttam fel neki, hiszen soha nem is ez volt a lényeg: az a röhögés volt, a percenként háromszori szék alá esés, a rekeszizomgörcs, és a többiek. Új filmjében nem csak visszavesz ezekből, de erősen ám (van egy-két atombomba, de általában csak halkan kuncogni lehet, illetve kínosan sokszor csak csöndben ülni), hanem teljesen meg is feledkezik a tényről, hogy az ő munkáinak ez a szíve-lelke, s görcsösen próbál alternatívát keresni. Ennek eredménye, hogy rengeteg, papíron meglepően súlyos témába belekap, de ezek soha nem lesznek többnek erősebb mellékszálaknál, cserébe viszont egy össze-vissza csapongó szkeccsfilmet kapunk, ami annyira érdektelen, hogy az valami elképesztő. Hogy úgy mondjam, rendezőnk a humor hátterét igyekszik előtérbe tolni, és ennek nincs jó vége. A Ted 2 (ami néha már tényleg átnevezhetné magát Family Guy: The Movie-ra, kezdve a nagyon ciki főcímtől) unalmas, értelmetlen, és olyan elemeket kényszerít magára, amik nagyon nem állnak jól neki.
Egyetlen kapaszkodó a főszereplő párosunk, mert Marky Mark és Ted, valamit a hozzájuk járó agybeteg poénok még mindig képesek elcipelni egy teljes műsort, még úgy is, hogy immáron csak árnyékuk 2012-es önmaguknak. Szóval el lehet lenni az új Teden, persze, meg Amanda Seyfried puszta jelenléte is igen jó kárpótlás, valamint számomra az se volt rossz pont, hogy a film utolsó harmada lényegében egy Transformers reklám. Az viszont nagyon szomorú, hogy egy ilyen ígéretes fickó legfrissebb művében így kell szemezgetnem a pozitívumokat. 5/10.
