Ötödik küldetés: kis pihenő.
Ethan Huntra (Tom Cruise) és az IMF-re rákennek egy nagyon piszkos ügyet, így a bezárt szervezet tagjai fű alatt kénytelenek tisztára mosni magukat, illetve bizonyítani, hogy valami nagy gonosz munkálkodik a háttérben...
"You've met your match"
Tom Cruise már csaknem húsz éve vállalkozik a lehetetlenre, s hogy ez idő alatt a kisképernyőről kinőtt Mission: Impossible széria nem fulladt unalomba és/vagy érdektelenségbe (s még főszereplője egyre negatívabb megítélésére is immunis bírt lenni), az a minőség mellett leginkább a változatosságnak köszönhető. Az M:I család tagjai mind különböző stílussal, hanggal bírnak, így nem csak még jobban elkülöníthetőek egymástól, de mindig üdítőnek, frissnek hatnak. Ehhez képest a Rogue Nation az egyik legnagyobb biztonsági játék, amit valaha láttam: nem hogy nem mer valami újat felfedezni, egész egyszerűen mixeli elődjei elemeit (egy kis hidegháborús hatás, leállított IMF, szédületes, ám ismerős kaszkadőrmutatványok, fasza motorozás, jóízű poénkodás, szintén profi nőstény, s a lista még hosszú, egészen odáig, hogy konkrét felvételek idéződnek meg a Brian De Palma-féle első részből ), egyfajta Best Of válogatássá válva.
Elméletben ez eléggé nagy csalódás.
Gyakorlatban a nyár egyik legnagyobb mókája.
Mert bár eredetiséggel nem vádolhatjuk, a csúcsminőségű szórakoztatás billogját gond nélkül rásüthetjük a Rouge Nationre. Hihetetlenül sűrű és intenzív, pörög mint a fene, ám ez nem ad okot neki arra, hogy ezt-azt elnagyoljon vagy hanyagoljon, sőt: maga a háttérsztori a sorozat egyik legjobbja. Christopher McQuirre rendező további nagy érdeme, hogy megtartotta Brad Bird legnagyobb M:I-s örökségét, vagyis a humort, ami annyira jól jön és jól áll ennek a világnak, hogy azt el nem tudom mondani. Szintén nagy erény Rebecca Ferguson, aki nem csak közel kerül ahhoz, hogy ellopja a show-t, de egy baromi jól összerakott női karakter is, kinek hála a májusi Mad Max hatása már most megjelent az akció zsánerében. Sorolhatnám még egy ideig, hogy mi minden jó ebben az ötödik menetben, meg hogy Tom Cruise még mindig mennyire állat, de azt hiszem, magadtól is el tudod mindezt képzelni.
Film ennyire jól szerintem még soha nem mutatott semmi újat: a Rogue Nationnek gyakorlatilag nincsenek ambíció, de azt a küldetést, hogy minőségi kikapcsolódást szállítson, hibátlanul teljesíti. Viszont egy hátulütője azért van ennek a hozzáállásnak: miután nincs különösebben se tét, se egyéniség, se semmi igazán maradandó, a végeredmény roppant gyorsan párolog a fejekből. Viszont amíg tart, addig nagyon, de nagyon jó - bárcsak minden kis "melléfogás" ilyen lenne. 7.5/10. Jöhet a hatodik lehetetlenség.
