What's This?

Film meg film meg film meg zene meg film meg úgy az élet meg film meg hype meg kult meg zene meg minden ami jó meg én meg mások és persze film

Őket szerettük

Facebook

Searching

Ha keresel valamit, akkor tags/valami. Pl: http://helsing.blog.hu/tags/the_dark_knight_rises

E-mail

Kérdésed, észrevételed, véleményed van? Írjál nekünk bátran: HELSING.BLOG@GMAIL.COM

MoziPack XV

2015.10.05. 12:09 | Adam Van Helsing | Szólj hozzá!

Mielőtt még beleugranánk a nagy őszi-téli moziszezonba, gyorsan vegyük végig, miket tartogatott még szeptember vége.

 

Abszurd alak - Irrational Man (2015)

irrational_man_movie.jpg

Woody Allen rendezői teljesítménye az utóbbi években kiszámíthatóan hullámzó. A filmtörténet egyik utolsó élő legendája 2011-ben, a Midnight In Paris-szal ráállt az 'egy mestermű - egy nagyon gyenge' útra, szóval ebből adódóan az Irrational Mannek is egy örök Woody-klasszikusnak kellene lennie. Ám sajnos nem az, viszont legalább az ellentétes tábort se erősíti. A depresszív filozófia prof Joaquin Phoenix, és az érte túlságosan is rajongó diáklány Emma Stone történetében tagadhatatlanul a mester egy minőségibb munkáját üdvözölhetjük, mely mentes bármiféle mélységtől vagy komolyságtól, ugyanakkor baromi szórakoztató a maga abszurditásában ez a fekete humorú  krimivígjáték (bizony, mert a cselekményt ismét sikerült eltitkolni a marketingben). Egyszerű kis élvezet ez a film, s a belőle áradó energiát és fesztelenséget látva szerintem ez nem csak a vászon ezen oldalán van/volt így. 7/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Z1CQX1trWDg

 

A kezdő - The Intern (2015)

Nancy Meyers a romantikus limonádék királynője, ezt kár tagadni. A rendezőnő láthatóan tudja, mi kell a nézőnek pár óra édesített agykikapcshoz, ráadásul előszeretettel célozza be az érettebb korosztályt, de úgy, hogy közben minden generációt és nemet képes szórakoztatni - vagy kissé lesarkítva a dolgot: fiatalosan csinál öreges filmeket. Humora és eszköztára egyéb elemei univerzálisak, minőség tekintetében megbízhatóak, színészválasztásai elsőrangúak. Viszont van valami, amire író létére egyre kevesebb figyelmet fordít: ez pedig a történet. Meyer munkáira egyre jellemzőbb, hogy cselekmény helyett csak ad hoc jellegű sodródással bírnak, s ez az Internnel azt hiszem most elérte a csúcspontot. Az alapszitu, miszerint Robert De Niro vénségére gyakornoknak áll, méghozzá Anne Hathaway mellé, szokás szerint jópofa, de ezen felül semmi, azaz semmi sztorink nincs - csak úgy visz minket az ár, ahogy a mindennapi életben is, csakhogy amíg ez a Lantos utcában működhet, a vásznon nagyon nem. További rossz hír, hogy a játékidő igencsak combosra sikerült, illetve hogy Meyers-szel a szentimentalizmus terén is rendesen elszalad a ló, így az egészen tisztességes (és helyenként irtó vicces) első óra szépen lassan egy végeláthatatlan giccstengerré változik, amitől jó eséllyel kap cukormérgezést a néző. Kár érte, mert volt benne lehetőség. 4,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ZU3Xban0Y6A

 

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni - Me And Earl And The Dying Girl (2015)

A Gleen és American Horror Story-n edződött elsőfilmes (najó, másod, de szerintem arról ő se akar beszélni) rendező, Alfonso Gomez-Rejon nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a főleg mostanság agyontárgyalt 'halálosan beteg fiatal és az ő kapcsolata' témát úgy vigye vászonra, hogy az nagyon ütős legyen. Szemmel láthatóan bejött neki: az Earl igazi Sundance kedvenc volt, és azóta is nagy fesztiváljáró, és el kell ismernem, engem is bedarált. A leukémiás Rachellel először kényszerből, majd szeretetből barátkozó, utolsó gimis évét taposó antiszociális Greg története, és s azzal járó, felfedezésre váró igazságok lehengerlőek, feldúlják a lelket, és kicsit más megvilágításba helyezik a világot a teremből kifelé jövet. És mindezt egy roppant jópofa film keretein belül érik el: Gomez-Rejon kifogástalanul adagolja a szürrealitást ebbe a komoly életbe, a középsulis létnek is kioszt egy jó kis kicsavarást, rengeteg poénnak adva ezzel lehetőséget - és akkor Greg és Earl zseniális amatőr kreativitással felvértezett filmjeiről még nem is beszéltünk. Tökéletes egyensúlyban van dráma és komédia, lelkizés és röhögés, elszálltság és életszagúság - illetve felhőtlen szórakozás és kőkemény önértékelés. Mert Greg, Earl és a haldokló csaj legnagyobb fegyvere, hogy igen, képesek rávenni még az utóbbira is, és nem is akárhogyan. 8,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=2qfmAllbYC8

Címkék: kritika woody allen robert de niro joaquin phoenix 7/10 anne hathaway 8.5/10 emma stone 4.5/10 mozipack me earl and the dying girl irrational man

A bejegyzés trackback címe:

https://helsing.blog.hu/api/trackback/id/tr717880116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása