A rajzfilm/mese világban Giselle hercegnő és Edward herceg esküvőjükre készülődnek, hogy örök szerelemben éljenek boldogan, amíg meg nem halnak - hogy egy napja ismerik egymást, az nem számít, biztosan csodás életük lesz! Ám a gonosz Narissa királynő csőbe húzza, illetve egy kútba dobja Giselle-t, aki így hús vér nőként találja magát New York közepén. Miközben Giselle keresi a visszautat otthonába, egyre inkább megbarátkozik a "való világgal", és hát az őt segítő jóképű ügyvéd is egyre szimpibb lesz...
Az a zseniális (többek között) ebben a filmben, hogy a Disney (merthogy ez Disney film) úgy talál vissza a klasszikus önmagához, hogy önmagát figurázza ki. Legjobb példa erra az agyilag zokni herceg, akit James Marsden (Scott az X-Men-ből) alakít remekül, de ide sorolhatóak a takarításban segítő patkányok, a naív hercegnő, a hős kismókus meg az összes többi rajzfilm sablon, amik ebben a filmben sokkal jobban működnek, mint a saját műfajukban. Az elején egy hosszabb rajzfilmes résszel van dolgunk (várjuk a herceget meg az esküvőt stb.), ami annyira giccs és nézhetetlen és borzalom, hogy már fájNA, ha nem tudnánk, hogy pont ez benne a poén, mert hát ez a rajzfilm is része a rajzfilm paródiának (wow!) - és ezt a részt az alkotók miliméterre pontosan addig húzzák, hogy éppenhogy ne váltsuk csatornát. De amint hőseink kikerülnek a Time Squere-re a szentségelő betonkeverő munkások és csövesek közé, onnantól tökéletes egyensúly uralkodik a filmben. Vagyis nyálas és nyálatlan romantika, humor, rajzfilmbetét, éneklés és gonosz mostoha pont a megfelelő arányban van jelen.
"Az Igaz Szerelem Csókja! A legerősebb dolog a világon!"
És az egészben a legnagyobb poén az, hogy ez az egyik legjobb 'feel-good movie', amit valaha láttam! A hercegnőt alakító (gyönyörű) Amy Adams annyira adja az egész filmben a hangulatot, hogy az valami elképesztő, a legjobb is persze hozzá fűződik, vagyis az össznépi tánc az Central Parkban. "Gyerünk vissza a mesékbe, sőt, csináljunk mesét az életből, és szeressük egymást mert az jóóó", kábé ezt akarja mondani a film, és olyan jól csinálja ezt, hogy a végére hiszek is neki.
A Bűbáj annyira egyszerűen és könnyedén zseniális és jó, hogy nem is írok róla sokkal többet. Talán még azt az érdekességet, hogy az alkotók megpróbálták megidézni a Diseny klasszikusokat, méghozzá képi beállításokban (is), ez meg is nézhető ebben a galériában: http://www.imdb.com/media/rm2658571776/tt0461770. Szóval: a Walt Disney nekiállt kiparodizálni önmagát, és ezzel létrehozta az egyik leg-waltdisneysebb filmet. Na, erre mondjon valaki valamit. Mint mondtam, igazi feel-good movie, ettől garantáltan elszáll a bú és a szomorúság, és jókedve lesz az embernek. 9/10, ezt senki ne hagyja ki!
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=AJ1e_yPfFD8&feature=fvw
