Még mindig ezerrel várjuk a 2012-t, addig is nézzünk Emmerich úr legutóbbi világméretű pusztítását, a Holnaputánt. Sztori: Globális felmelegedés in your face. Olvadnak a jégsapkák, ezért a Golf-áramlat bekrepál, jöhetnek a tornádók, szökőárak és a havazás, szóval a legnagyobb vihar ever. A vihar elvonultával egy új jégkorszak köszönt reánk.
Eszméletlen látványmozi a Holnapután, ezt gondolom mindenki tudja. Se több, se kevesebb, bár kicsit több akar lenni, ilyen "ne szennyezzük már annyira a környezetet", de nem lesz az. Viszont a rendező rombolda-karrierjében kicsit új utat nyit. A humor (mely az ufós és a bazinagygyíkos kalandnak is létfontosságú eleme volt) ezúttal a fiók aljára kerül, valamint aktuális/valós problémából indul ki. Szóval Roland Emmerich megpróbál ijesztgetni. Vagyis inkább pénzt csinálni az alap-félelemből. Fogja az alap gondot, és addig csűri, csavarja meg torzítja, míg az teljesen kifordul, és megafilm meg kasszasiker lesz belőle. Pedig hát a globális felmelegedés egy nagyon égető probléma - ő pedig pénzre váltja.
"A hőmérséklet másodpercenként tíz fokot csökken"
Persze, ez bocsánatos bűn, hiszen ő is csak a showbizniszben dolgozik, és legalább tuti szórakoztatást nyújt. De a Függetlenség napjával és a Godzillával ellentétben a Holnapután elvileg már nem csak egy szombat esti zúzás kellene, hogy legyen, mert témájából adódóan valamilyen szintű felelősség hárul rá. És valószínűleg a 2012-vel is hasonló a helyzet. Megfogja az emberek gondját/félelmét, és pénzre váltja, és még ijesztő is hozzá. Lehet, hogy Emmerich következő filmje egy világméretű új és pusztító vírusról fog szólni, amitől a fél világ kihal, és persze az emberek lesznek érte a hibásak. De hát ez a kis morális cucc igazából kit érdekel? Főleg, ha a film közben úgy hozza a pénzt, mint az állat.
Na, de vissza a fagyhalálhoz. Ha a fentiektől eltekintünk, a Holnapután akicó-kalandfilmként egészen jól teljesít. Ez az "egészen" azért van ott, mert a film a csúcspontjait (tornádók, árvizek, stb.) az ötvenedik perc előtt ellövi. És onnatól kezdve, hogy láttuk, amint a Szabadság szobrot elmossa egy bazi hullám, minden elfogy, már ami a látványt illeti. Meg végül is minden. Mert hát hiába a két szálon futó történet meg a viszonylag sok karakter akiket megpróbálnak érdekessé tenni, ebben a filmben a katasztrófa és a CG a sztár. És hát ez így olyan, mintha egy Pókember filmben a Pókembert csak a film első felében látnánk, aztán szevasz. Amúgy a szereplőkkel igazából nincsen sok gond, Dennis Quaid, Jake Gyllenhaal és a gyönyörű Emmy Rossum élvezhetővé teszik azt a bizonyos "második félidőt".
Azért a Holnapután egyáltalán nem olyan rossz. Leginkább azt lehetne rá mondani, hogy korrekt, sőt, annál kicsit több is, persze csak a látvány miatt. És nagy előnye, hogy akárcsak a többi Emmerich-rombolda, ez is a "bármikor elővehető" kategória. Sokszor nagyon jó ötletekkel és képekkel rendelkező, néhol hatásos, jó arányban tudományos és akciódús, laza kalandfilm, aminek nem kéne annak lennie, mert a témája ennél komolyabb, csak hát a pénz az úr. Egy 7/10-et így is kap.
