Hajrájához érkezett az Inception-várás (már alig egy hét van a hazai bemutatóig), így a jövőben néhány hosszabb iromány fog napvilágot látni a témához kapcsolódóan. Legelőször a rendező, Christopher Nolan szerzői munkássága (és nem életútja) kerül az asztalra.
Christopher Nolan minden bizonnyal a mai Hollywood egyik legjelentősebb szerzője, és hogy mitől is szerző, melyek az állandó stílusjegyei, és milyen összefüggések vannak filmjei között, azokat a következőkben igyekszem leírni.
FIGYELEM!!! AZ ÍRÁS ERŐSEN SPOILER-ES, LELÖVI A FILMEK POÉNJAIT. OLVASÁSA CSAK ANNAK AJÁNLOTT, AKI LÁTTA A FELSOROLT FILMEKET: MEMENTO, INSOMNIA, BATMAN BEGINS,THE PRESTIGE, THE DARK KNIGHT.
Az angol rendező eddig hét nagyjátékfilmmel büszkélkedhet (Following, Memento, Insomnia, Batman Begins, The Prestige, The Dark Knight, Inception), ezekből ötről lesz bővebben szó (a Followingot nem láttam, az Inception-t pedig még nem mutatták be).
Műfaj
Nolan filmjeinek műfaját behatárolni nem könnyű feladat. Filmjeiben mindig található valamilyen bűnügyi vagy krimi szál, noiros elem, illetve akció szcéna. Művei nagyon hasonlítanak egymásra, mégis külön műfajokba tartoznak (hiszen a Memento és a Batman Begins nem említhető egy zsánerben, mégis vannak hasonlóságaik). Talán a thriller az a műfaj, amelybe bizonyos értelemben összes munkája besorolható, ám azért egyik sem klasszikus thriller.
Egyébként ez egy jó jele annak, hogy Nolan filmes szerző: művei nem kategorizálhatóak be könnyen, s – a szerzőkre jellemző módon – nála is megfigyelhető egyfajta műfajkeveredés.
Hősök
Férfiak
A Nolan filmekben a főhős minden esetben férfi. Nem is akármilyen, hiszen ezeknek a hősöknek a motivációi és céljai nagyon is hasonlóak. A Nolan-i világban minden főhős férfi a Nolan-i jellemzők szerint viselkedik, szóval nyugodtan hívhatjuk őket akár “homo Nolanus”-nak is (újabb szerzői jellemző).
A Nolan-i férfi főhős legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a film elején vagy még annak a cselekménye előtt valamilyen traumát él vagy élt át. Később a film ennek a traumának a feldolgozásával (is) foglalkozik. Például a Batman-filmekben adott, hogy a denevérember szüleit a szeme láttára ölték meg, és ezért lép fel a bűnözés ellen; a Memento-ban hősünk feleségét megerőszakolják és megölik; a Prestige-ban szintén feleség-halál van; az Insomnia-ban pedig a jó nevű rendőr, ha nem is szándékosan, de megöli a társát. Bár a traumát a hősök nem azonos szemlélettel kezelik, de annak megoldása érdekében bármeddig elmennek, és semmi nem állíthatja meg őket (ez egy nagyon jellemző noir vonás).
Ezek a férfi főhősök a film során valamivel mindig versenyben állnak, rivalizálnak – általában egy másik szereplővel. Egyébként ezek a ellenfelek nem a főhős ellentettjei, ami egy igen érdekes dolog, főleg ha Batman-re gondolunk. A Dark Knight-ban ezt ki is mondják, miszerint Joker nem Batman tükörképe, hanem annak egy következő fokozata („nem vagyok én szörny, csak egy lépéssel előtted járok”). De Prestige-ben sem a “jó bűvész -rossz bűvész” ellentét a jellemző – mindkét szereplő szinte ugyanolyan, sőt, valamikor barátok voltak, csak aztán keresztezik egymás útját. Az Insomnia első pillantásra ebből a szempontból különbözik a többi filmtől, hiszen a kezdetekkor tényleg két ellentétes karakter verseng (nyomozó és bűnöző), ám a film során a rendőr alakja a gyilkosság lévén egy szintre kerül üldözöttjével. Ami ebben a tekintetben kilóg a sorból, az a Memento, hiszen Leonard-nak nincsen a filmben belül „azonos súlycsoportú” szereplőtársa. Viszont ő versenyben áll önmagával és az idővel is egyszerre, hiszen a memóriája csak 15 percig működik.
Az előbb volt szó arról, hogy Nolan hősei bármi áron elvégzik a küldetésüket. Fontos, hogy erre senki se kényszeríti őket, hanem saját maguktól teszik azt, amit. Ez alól csak az Insomnia kivétel bizonyos szempontból, ám ha belegondolunk, az Al Pacino megformálta karakter simán fel is adhatná magát ahelyett, hogy próbálja magát tisztára mosni.
Bár ez nem jellemző az összes Nolan filmre egyértelműen, de a hőst általában a bosszú hajtja. Az Insomnia kivételével ez a motívum valamennyi filmben fellelhető. A hősök bosszút akarnak állni: vagy egy konkrét személy ellen vagy csak úgy általában valamit meg akarnak torolni. Utóbbihoz tartozik Batman, aki magán a bűnözésen, mint olyanon akar revansot venni.
Hőseink profik, a saját szakmájukban vagy területükön a legjobbak, vagy a film során azok lesznek. A Prestige-ben a két bűvész eléri, hogy ők a legjobbak Londonban; a Memento-ban Lenny a legjobb ügynök a munkahelyén; az Insomnia-ban Al Pacino egy nagyhírű és legendás rendőrként indul neki a cselekménynek; Batman pedig a legjobb bűnüldözővé válik (igaz, aztán jó nagyot is esik onnan).
Ezekről a hősökről még az elmondható, hogy a film végére nem nyernek, vagy nem egyértelmű nyertesek. Például a Prestige-ben mindkét bűvész élete tönkremegy a rivalizálásban; az Insomnia-ban mindkét fél meghal, Batman pedig körözött személyként végzi a Dark Knight végére. A Memento-nál felvetődik ugyan, hogy Lenny a végére győztesként kerül ki, hiszen úgy tűnik, hogy meglelte felesége gyilkosát, és meg is ölte őt – viszont nem fog rá emlékezni.
Nők
Akármennyire is kevés a nők tényleges szerepe a Nolan filmekben, elmondható róluk, hogy bizony rendkívül sokat számít a jelenlétük. Hiszen a férfi hősök alapmotivációja minden esetben visszavezethető egy nőhöz – kvázi ő élteti őket. A Memento-nál és a Prestige-nél ez egyértelmű. Batman esetében ez időközben változik, hiszen nem titkos szerelme miatt válik szuperhőssé, ám minden bizonnyal a szeme előtt lebeg a neki való megfelelés is, illetve az, hogy vigyázzon a nőjére. Ez a Dark Knight során világosabbá válik, aztán pedig teljesen átfordul, hiszen Rachel a film közepe felé meghal – Batman nagy részben az emléke miatt nem adja fel a harcot. Az Insomnia esetében ez az elmélet már kicsit erőltetett: itt a gyilkos első áldozata egy fiatal lány. Ily módon itt is nő indítja el a cselekményt, de koránt sincs akkora hatással a férfi hősökre, mint a rendező többi alkotásában. Mindenesetre levonható következtetés, hogy a Nolan-filmek mozgatórúgója mindig egy nő.
„A nagy bölcs”
Nolan filmjeiben általában van egy „nagy bölcs”, aki tanácsokkal és bölcs intelmekkel látja el a főhőst, illetve segít neki ilyen-olyan módon. Batman esetében ez két helyen és két karakterben is megjelenik – nem véletlenül, hiszen itt a főhősnek kettős élete van. Batman-t Gordon felügyelő, míg Bruce Wayne-t komornyikja, Alfred látja el meglátásokkal és burkolt tanácsokkal A Prestige-ben a “bölcs öreg” a Michael Caine alakította trükkmester, míg a Memento-ban furcsamód épp Teddy, az állítólagos gyilkos. Az Insomnia-ban pedig ez a személy a Hillary Swank által megformált karakter, az ifjú rendőrnő, aki tudtán kívül állítja a tisztesség példáját az egyre lejjebb csúszó nyomozónak.
Helyszín
Nolan filmjeiben a főhelyszín változó, és annyira nem is érdekes szempont. Annyi talán megemlíthető, hogy ha helyszínt választ, akkor a általában a két szélsőségre hagyatkozik: vagy nagyvárosba (Memento, Batman-filmek), vagy az isten háta mögé teszi filmjeit (Insomnia). Ebben az esetben a Prestige egy érdekes megoldás, hiszen ott mindkét helyszín-típus jelen van (London és egy kisváros). Mindenesetre helyszín szempontjából Nolan-nél középút (egyelőre) nincs.
Jellemzők
Nolan első és legfontosabb jellemzője, hogy mindig úgymond a földön marad. Tehát filmjei nem tartalmaznak fantasztikus vagy misztikus elemeket, megmagyarázhatatlan dolgokat. Még ha fel is tűnnek filmjeiben ilyesmik, azt is később tudományosan megmagyarázza – ilyen például a Prestige klóngépe, ami igazából egy Tesla találmány, vagy Batman egész fegyverzete, amit az orrunk előtt raknak össze ténylegesen beszerezhető dolgokból.
Másik fontos jellemzője egy nagyon érdekes dolog, egy sztori-a-sztoriban szerű eljárás, amit én „tükör-mesének” hívok (nem találtam rá speciális kifejezést). A „tükör-mese” lényegében a mindenkori Nolan film leegyszerűsítése, megmagyarázása, ha úgy tetszik, esszenciája. A film során valamelyik szereplő elkezd mesélni egy történetet, ami párhuzamba hozhatón magával az egész filmmel – vagyis a mese rávetíthető a film cselekményére. Például a Dark Knight-ban Batman és inasa, Alfred elkezdenek Joker-ről beszélni. Batman kijelenti, hogy a bűnözők nem bonyolultak, csak rá kell jönni, hogy mit akarnak elérni – ő azonban Joker esetében nem látja ezt a valamit. Ekkor Alfred elmeséli, hogy mikor még Burmában dolgozott, egyik nap kirabolta őt és csapatát egy útonálló, és elvitte a drágaköveket, amiket szállítottak. Később elkezdték keresni ezt az embert, vagy valakit, aki vett tőle drágakövet, de nem találtak senkit. Majd egy napon megláttak a köveket elszórva az úton. Ekkor Alfred kijelenti, hogy a bűnözőknek nem mindig van ám konkrét céljuk, és valamikor csak az élvezetre hajtanak, nem a zsákmányra („some men just wanna watch the world burn”) – ezek után egészen egyértelmű lesz az a kép, amikor Joker felgyújt egy rakat pénzt.
A Prestige-ben ez a megoldás két helyen is előjön: egyszer a film elején (és a végén is, mintegy keretként), amikor az öreg trükkmester elmondja a bűvészet három alapvetését (the pledge, the turn, the prestige). Másik példa lehet erre a filmből az a jelenet, amikor a két ifjú bűvész elmegy megnézni az öreg kínai műsorát, és rájönnek, hogy a trükkje az, hogy egész életét rááldozza a mutatványára. A Memento-ban Lenny úgy próbálja meg elmagyarázni a saját betegségét, hogy Samy Jenkis példáját meséli el, akinek szintén ilyen memória gondjai voltak.
A Batman Begins-ben ilyen “tükör-mesét” konkrétan nem találunk, de ennek egy formája lehet az, amikor Bruc Wayne a ninja kiképzése végén azt a feladatot kapja, hogy végezzen ki egy piti bűnözőt. Ő ezt a feladatát megtagadja, mondván, hogy pont ez az, ami majd elválasztja őt azoktól, akik ellen fel fog lépni – vagyis hogy nem öl meg senkit (erre aztán a Dark Knightban majd jól ráfarag).
Ennek az egész tükör-mese dolognak az értelme valószínűleg az, hogy Nolan tisztában van azzal, hogy filmjei nem könnyed matinék, hanem erősen intellektuális, több szinten is értelmezhető, bonyolult alkotások, és ezekkel az összefoglalásokkal a nézőknek akar segíteni, hogy egy kicsit jobban megértsék a film cselekményét, logikáját (nem véletlenül vannak ezek a mesék a filmek elején vagy közepén, és még véletlenül se a végén).
Túllépve a mesén, Nolan filmjeinek következő jellemzője, hogy a befejezésük szokatlanul nyitott. Ez összefügg azzal, hogy főhősei egyáltalán nem, vagy nem egyértelműen nyernek.
Nolan szeret eljátszani filmjeiben a valóság és képzelet összemosódásával, azzal, hogy mi látszik igaznak, és ebből mennyi az, ami valóban az is. Ezek a valóság-képek a főhőstől származnak, és általában meg is cáfolódnak. Például Batman hisz a saját városában és annak jobbá tételében, hisz abban, hogy neki nincsenek határai – a Dark Knight végére a város mégis ellene fordul, és határait is megismeri, tehát kiderül, hogy valamilyen szinten egy álomvilágban élt, ami hirtelen összeomlott. A Memento-ban egyértelműbb ez: itt a kérdés az, hogy Lenny bízhat-e a maga jegyzeteiben, és abban a valóságban, ami számára 15 percenként véget ér. A Prestige-ben a két bűvész csatározása végig erről szól, hogy vajon az egyiknek a trükkje mennyire igaz. Az Insomnia pedig nagyon egyszerűen oldja ezt meg, hiszen a főhős nyomozó napokig nem alszik, így minden összemosódik számára.
Továbbá jellemző Nolan-re, hogy a film folyamán (általában a közepe felé) fogja az egészet, amit eddig felépített és jól felkavarja, így szinte kezdheti elölről az egész játszmát. A legszembetűnőbb példa erre a Dark Knight-ban van, amikor is az addig tiszta és jó oldalon álló Harvey Dent egy baleset következtében elveszti szerelmét és elcsúful, és elkezd szisztematikusan gyilkolászni. Ez a felkavarás a Prestige-ben Tesla és a gépe felbukkanása, a Memento-ban Teddy feltűnése, az Insomnia-ban pedig az a momentum, amikor Robin Williams feltűnik a színen (ő a gyilkos), és zsarolni kezdi a főhős nyomozót. A Batman Begins-ben is eléggé látványos ez a fordulat, ám jellegéből adódóan a legkevésbé feltűnő is egyben. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy most egy Batman-filmet nézünk és tudjuk, hogy Bruce Wayne egyszer Batman lesz, akkor az a cselekmény egy jókora felkavarása, amikor hősünk felveszi a denevér maszkot, és ezzel egy egészen új szintre emeli a filmet. Nolan-nél ez az állandó húzás talán azért van, hogy bebiztosítsa azt, hogy filmjei ne váljanak unalmassá.
Mindezen túl még az elmondható Nolan eddigi filmjeiről, hogy csak minimális szinten tartalmaznak humort (egy-egy vicces beszólás), és mint arról már szó volt, filmjei nagyon intellektuálisak és többértelműek. Illetve fontos megemlíteni, hogy minden filmjének a forgatókönyvét részben (vagy egészben) ő írja (kivétel az Insomnia, ami igazából egy remake).
Inception
Christopher Nolan következő filmje a nyáron mozikba kerülő Inception, amely érdekes fordulatot hozhat a rendező eddigi pályaművébe (akárcsak filmjeinek fordulatai). Bár nem sokat tudni a filmről, ugyanis a marketingesek szándékosan titkolóznak, de eddig úgy tűnik, hogy egy olyan szervezet ügynökéről szól, aki az álmokat, az emberi ötleteket felügyeli (itt akkor ugorhat a realitáshoz való ragaszkodás). Állítólag a film egy része magában az emberi agyban játszódik (a realitás mellett ugrott a helyszín is, illetve a valóság/képzelet összemosódása új szintre kerülhet), ráadásul rögtön két női szereplőnk is lesz, és az egyiknek úgy tűnik elég nagy szerep is jut (átértelmeződhet a Nolan-i nőkép). A filmet már nem fedi sokáig homály, két év múlva pedig Batman történetének harmadik (és a hírek szerint záró) fejezetét láthatjuk Nolan úrtól.
Vége
Inception trailer: https://www.youtube.com/watch?v=1Sd0ff1sbJU
Az írást én, Helsing követtem el, a korrektor Varázslatoserdő volt - akinél sok egyéb érdekesség mellett ez az iromány is megtalálható: http://varazslatoserdo.egyuttutazok.hu/
