A Fastert elnézve azt kell mondanom, hogy legyen több jó akciófilm, mert egyszerűen szükség van rá.
A sofőr (Dwayne Johnson) kiszabadul a börtönből. Egy óra se kell hozzá, és máris megöl valakit. A zsaru (Billy Bob Thorton) rááll az ügyre. A sofőr megöl még valakit. Valakinek ez nem tetszik, ezért megbízza a gyilkost (Olvier Jackson-Cohen), hogy vadássza le a sofőrt. Így kergeti egymást a három kemény legény, de azért megtudjuk, hogy a sofőr nem találomra megy: bátyja gyilkosait kutatja föl.
"God can't save you from me"
Az a baj az akciófilmmel, hogy már egy jó ideje önmaga paródiájává válik. Valakik valamiért azt hiszik, hogy az akciófilmen röhögni kell, hogy bele kell erőltetni egy romantikus szálat, hogy kell bele humor, és maguknak az akcióknak elszálltnak és hihetetlennek kell lenniük (ide most nem számít az, aki szándékosan csinálja ezt, mint az Expendables, vagy a nemsokára érkező Drive Angry). Pedig a jó akciófilm, az a kőkemény fajta, mindenféle viccességet nélkülöz - vagy legalábbis jó arányban kezeli azt, mint a Die Hard - jelenetei hihetőek, és nincsen beletuszkolva semmilyen lényeges csaj - hiszen ha van csaj, kell szerelmi cívódás, az meg ugyebár poénos. Egy jó akciófilm tocsog a mocsokban, a vérben, és a tempóban. Egy jó akcifilmtől izzad a vászon, a néző meg elégedetten vigyorog, hogy ez már valami.
A Faster jó akciófilm. Az a ritka fajta, régivágású, igazán tökös mozi. Én leginkább az irtózatosan jó Takenhez hasonlítanám - bár Liam Neeson és Dwayne Johnson nem említhető egy napon, de a feeling ugyanúgy megvan. Jó nézni a bosszú hadjáratot, ahogy a sofőr végighalad az útján, és ha nem is elegánsan, de profin végrehajtja az aktuális feladatot. Jó nézni, ahogy a két becsület hajtotta fickó szinte már verseng egymással, mint az igazi férfi az igazi férfival, és kellemes rá az ellenpélda, a sunyi harmadik, aki csak a végén száll be. Jó egy ilyen filmet nézni, ahol kábé végig délután van (annak ellenére, hogy öt napon át játszódik), és a lemenő nap fénye megcsillan a menő verdákon. Elcsépelt, felületes, sokszor látott, de én mégis elhiszem, és komolyan is veszem. Méghozzá azért, mert a Faster is halál komolyan veszi magát, és ez a legnagyobb erénye. Egy-két kikacsináts vagy laza poén, és erősen csökkenne az émény faktor - de ilyenek nincsenek. És bár a vége kicsit összehányt és erőltetett (miért nem tudnak egy filmet jól lezárni?), az addig látottak vannak olyan jók, hogy ez kábé meg se érződik az összképen.
"Semmi stílus, egyszerű, és csak kegyetlen - de mégis olyan tiszta", jellemzi egyszer a gyilkos a sofőrt, és ez valahol az egész filmre igaz. Bűnös szórakozás a Faster, mindeféle tartalom vagy érzelem nélkül, de, akárcsak egy korsó hideg sör, jólesik. Néha ez is kell. 8/10.
