Aki éppen fülig szerelmetes párkapcsolatban él, az várjon még ezzel a filmmel.
Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) többéves házasok - és mint ilyenek, eléggé kiégtek már a szerelem terén. Történetünk folyamán látatjuk, hogyan jöttek össze, illetve azt, hogyan ér véget egy fejezet az életükben.
"I feel like men are more romantic than women"
Derek Cianfrance nem találja fel a spanyolviaszt a Blue Valentine-al. Időben (esetünkben a két véglet között) ugráló, fájóan igaz és remek alakításokkal bíró párkapcsolat filmet már nem egyszer láttunk, kedvelt téma ez filmes berkekben. Éppen ezért filmünk igazán nem sok mindennel bír újítani - talán azzal, hogy minden összetevőjére ad még egy kis kakaót. Ugyanis a Blue Valentine nemcsak fájóan igaz, de kegyetlen is: eszébe nem jut, hogy a nézőt mosollyal az arcán engedje el, inkább a pofájába vágja, hogy "miért, nem ilyen az élet? Naugye". Nem egyszer eszembe is jutott, hogy a teremben lévő ölelkező, majd a film előrehaladtával egyre kevésbé ölelkező párocskák fején vajon mi is futhat át? Sokkal életszagúbb ez a film, mint legtöbb társa, Cianfrance, ha eredetiséget nem is mutatott fel, ezt rendesen összehozta. Nem mellékesen heves köszönömöket rebeghet színészeinek - Ryan Gosling, de főleg Michelle Williams pályája legjobb alakítását nyújtja, a valószínűleg "két ember a szomszédból" irányelvű játékuk félelmetesen pontos és tökéletes.
A Blue Valentine nagyjából egy jól kitaposott ösvényen (kivéve a végét) halad végig, akárcsak több műfajbeli társa, a különbség az, hogy ő egy sötétebb, nyersebb és profibb módon teszi ezt. Nem igazán szerethető, ellenben elismerésre méltó és gyönyörű, nem mestermunka, de határozottan jó, nem forradalmi, de egy gyöngyszemként elkönyvelhető. Szóval nem tökéletes - de hát az élet sem az, márpedig a Blue Valentine erről szól. Durván. 8/10.
