Az egyik leghosszabb másfél órás semmi.
Kandúr összefut egy régi haragosával, a Humpty Dumpty nevű tojással, valamint egy profi tolvaj macskalánnyal, hogy aztán szövetkezve velük megtalálja az aranytojást tojó tyúkot.
"You are a bad kitty"
Két panda és egy sárkány után én már komolyan azt hittem, hogy a DreamWorks megtalálta az utat a minőség felé, és lassan végleg leveti kizárólag pénzhajhász elveit, sőt, egy nap még a Pixar legkomolyabb versenytársa lehet. Nos, látva Kandúrunk első különfilmjét, kijelenthető, hogy ez nem így van, és az előbb említett három film valószínűleg a véletlen műve. A Puss In Boots-ot az égvilágon semmi nem vezérli a profiton kívül, és az alkotók ezt vagy csak nem tudták, vagy már nem is akarták titkolni. A filmről süt, hogy senkinek nem volt semmi ötlete a projekttel kapcsolatban, és valószínűleg vért izzadtak azért, hogy el tudják érni a kilencven perces játékidőt. Az első bő húsz percben semmi nem történik, filmünk egy helyben áll, amit ímmel-ámmal igyekszik palástolni középszerű, felületes poénokkal, levegőben lógó üldözéssel és felesleges táncbetéttel - a végén már örültem, hogy legalább senki se fakadt dalra. Ahogy aztán lassan elkezd beindulni valami, akkor vagy klisé áradatot kapunk (Puss gyermekkora, nagyon eredeti, és legalább tíz percig tart), vagy valami vérciki dolgot, amit már ez a parodisztikus mesevilág se bír el - lásd a világűrig növő paszuly, majd az azt követő, szintén túlnyújtott és gáz acid-trip a felhőkben. Viszont ha igazi karfa kaparást akarsz, akkor várd meg a rettegett szörny színre lépését, amivel a DW nyíltan bevallja, hogy neki tök mindegy, hogy mit ad el.
Mondhatnám, hogy legalább Kandúr brillírozik, de hát nem, majdhogynem margóra van szorítva, és egy kezemen meg tudom számolni a jó pillanatait - amik amúgy a film legelején, vagy a legvégén találhatóak. Helyette kapunk egy sablonra vágott cicalányt, illetve a nagyon előtérbe tolt Tojásembert, akinél rosszabb karaktert a stúdió nem rövid életútja alatt szerintem még nem követett el, és akinek az életre keltésével még Zach Galifianakis se tud mit csinálni.
A világon semmi ötlet és a Transformers kettőt is alulmúló történethiány, vagy kidolgozatlan vagy csak egyszerűen rossz karakterek, néhány jó poén, felemás CG, és a játékidő előrehaladtával a nézőn egyre inkább eluralkodó érzés, miszerint ég a bőr a képéről, hogy ő ezt a baromságot nézi. Nagyjából így foglalható össze a Puss In Boots, akinek megvolt a főhőse ahhoz, hogy jó film legyen - csak a cél láthatóan nem ez, hanem a minél magasabb bevétel volt. 3/10. Simán az év csalódása.
