Ne a trailer alapján ítélkezz, mert a látszat ellenére ez egy jó kis film.
Schmidt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) a rendőrakadémián örök haverokká válnak - viszont jó zsaru nemigen lesz belőlük. Utolsó esélyként beépítik őket a helyi gimibe, és egy drogügylet felgöngyölítését is rájuk bízzák, ami nem fog könnyen menni.
"Ne basztassátok a koreai Jézust!"
A nyolcvanas évek második felében létezett egy hozzánk el nem jutott sorozat, a 21 Jump Street, ami leginkább arról nevezetes, hogy Johnny Depp-nek szolgált ugródeszkaként. Régmúlt sorozatokat nagyvászonra ültetni manapság elég menő (ám nem mindig kifizetődő), és hogy miért, azt filmünkben Ice Cube zseniális kegyetlenséggel adja elő, felvonultatva ezzel a Jump Street egyik legfontosabb összetevőjét: az egészséges öniróniát, mellyel mind önnön alapját, mind pedig a buddy movie zsánerét kezeli. Ez baromi jót tesz az egésznek, mint ahogy az is, hogy az alkotók láthatóan nem próbálnak egy negyedévszázados valamit lenyomni a mai srácok torkán, inkább tökéletesen naprakészre formálják az anyagot (hiszen mégiscsak a Scott Pilgrim írójával állunk szemben). Ráadásul iszonyat vicces is az egész, remek poénok repdesnek jobbra meg balra - nem emlékszem, mikor röhögtem utoljára ilyen jólesőket.
Az egyedüli probléma két főhősünkben keresendő: karaktereik szinte már nem is két, hanem egydimenziósak, és így még kínosabb, amikor érzelmeket próbálnak köréjük tekerni. Szerencsére Hill és Tatum külön-külön (mert együtt sajna nem nagyon működnek) menti a helyzetet annyira, hogy ez különösebben ne legyen zavaró, és egy jópofa vígjátékként maradjon meg az ember fejében a 21 Jump Street. 7/10. Az itteni másfél perces cameója során pedig Johnny-ban több élet volt, mint az utóbbi pár filmjében összesen.
