Igen, most a Bourne mozikon rágjuk át magunkat.
Miután halászok kihúzzák a tengerből, az amnéziás férfi (Matt Damon) elindul, hogy megtudja, ki is ő valójában. Első körben arra jön rá, hogy a neve Jason Bourne, valószínűleg profi titkosügynök, és páran el akarják tenni őt láb alól...
"How could I forget about you? You're the only person I know."
Kereken tíz évvel ezelőtt Jason Bourne első szélesvásznú kalandja váratlanul nagy sikernek bizonyult: jó híre villámgyorsan elterjedt, Matt Damon egy csapásra tényleges világsztár lett, a végére pedig a Universal a filmbe fektetett összeg dupláját tudhatta magánál, csak a hazai bevételből. Pedig a produkció útja nem volt zökkenőmentes, sokan kiszálltak út közben (író, zeneszerző, Brad Pitt), és mivel a kész mű első ránézésre laposnak találtatott, a bemutatója is csúszott egy évvel pár plusz-akció felvételéért. De mint láthatjuk, megérte a sok fáradozás, hiszen nemcsak franchise és tuti pénzforrás, de egy ponton filmtörténeti fordulópont is vált a dologból.
Viszont az egész Doug Liman filmjével kezdődött, és aki azt állítja, hogy ez a széria Greengrass-től lett életképes, annak nincs igaza. Már Liman is valami újat alkotott, hiszen az Identity eléggé formabontó kémfilm, ami már azelőtt megnyitotta a kaput Daniel Craig-nek és társainak, mielőtt a Die Another Day végleg kinyírta volna a "régi idők kém-moziját". Filmünk kicsiben játszik, és itt nyeri a legnagyobbat: hozzáállása teljesen realista, hangulata (amellett, hogy helyszíneitől függetlenül nagyon európai) melankolikus, stílusa visszafogott, és hőse semmilyen világmentő paranccsal nem rendelkezik - sőt, egyszer csak rájövünk arra, hogy végülis egy rosszfiú reinkarnáiójáért szurkolunk. Liman elképzelése a hírszerzés világáról szürkébb és kilátástalanabb az addig megszokottnál, de éppen ezért érdekesebb és izgalmasabb is - ráadásul nagyon profin építi bele ebbe az egészbe mind az akciót, mind a reménysugárként funkcionáló románcot - a Matt Damon vs. Clive Owen összecsapás pedig simán csak zseniális.
Az Identity egyetlen baja (a végtelenül gáz autós üldözése mellett), hogy önmagában nem tud megállni a lábán. Jason Bourne szinte semmire se jön rá, csak arra, hogy amit megtud, azt nem akarja tudni, és mivel ő a néző "szeme és füle", a nagyérdemű se térhet haza túl sok plusz információval. Mondhatnám azt is, hogy egy nagy kérdőjel az egész, hiszen a szinte robottá kiképzett ügynökök eredetét éppen csak megkapargatjuk, mint ahogy cégük is homályba vész (így lesz Chris Cooper karaktere is elég súlytalan)- ha a film bukása miatt nem lennének folytatások, akkor az egész csak lógna a levegőben. Szerencsére nem így lett, az egész majd szépen kifejlődik, viszont az Identity, legyen szinte már noir-ba hajló hangulata bármilyen jó, továbbra is csak ugródeszkaként funkcionál. Azért ennél nagyobb gondunk sose legyen. 7,5/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=FpKaB5dvQ4g
Egyébként pedig ez volt a háromszázadik kritika :-)
