Minőségi akció a köbön.
A sivár jövőben a melós Doug (Colin Farrell) csak egy kis izgalomra vágyik - fel is keresi az emlék-implantátumokkal foglalkozó céget, a Rekall-t, hogy legalább illúziója legyen az izgalmas életről. Ám a dologba hiba csúszik: kiderül, hogy Doug nem is Doug, hanem egy profi kém, és mindenki őt akarja levadászni...
"The past is just a mental construct"
Mikor fülembe jutott, hogy Sony-ék giga költségvetéssel remake-elik a (nekem addig kimaradt) Total Recall-t, ismerőseim unszolása ellenére teljesen elbarikádoztam magamat a Schwarzi-féle eredetitől. Az indok ugyanaz volt, mint Fincher Tetovált lányának az esetében: annyira érdekel a film, hogy szeretném egyszerűen csak élvezni, megadni neki az esélyt, hogy meglepjen, megszerettesse vagy esetleg megutáltassa magát, és ha az egész játékidő alatt csak azt sasolnám, hogy mik az eltérő vagy közös pontok két alkotás között, akkor ennek mind lőttek. Így az alábbi gondolatokat úgy tessék olvasni, hogy egy Recall-szűz írta őket, akit az előismeretek hiányában Len Wiseman filmje teljesen lenyűgözött.
Lenyűgözött egyszerűsége és tisztasága, hogy nem vállalja túl magát, hogy nem akar Matrix-szagú filozófiát lenyomni a torkomon, és hogy semmivel se akar többet nyújtani két óra minőségi szórakoztatásnál - akárcsak Wiseman legutóbbi filmje, a Die Hard 4.0. A Total Recall egy szimpla sci-fi akció, és annak kitűnő: pörgős, izgalmas és fordulatos, csak kicsit sablonos, valamint olyan szinten látványos, hogy még én is csak tátott szájjal bámulok, pedig láttam már ezt azt. Még karaktereinkre se lehet panasz (Colin Farrell nyúlja a meccset), bár azért túl sokat nyilván nem kell várni. Filmünk egyetlen hibája, hogy a végjátékra túlpörgeti magát (és akkor már kissé hosszúnak érződik), de annyi baj legyen. Cserébe legalább a fantasztikum rajongói se térnek haza üres kézzel: a film kifejezetten ötletes, a legapróbb kütyüktől kezdve a legszélesebb társadalomképig látszik az egészen a törődés, a részletekbe menő tervezés, és nem utolsó sorban az őszinte lelkesedés a műfaj iránt. Nameg az a 200+ millió dollár: hiába is állítja most már a stúdió, hogy az csak 125, nem nem, itt az előbbi összeg minden centje látszik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen hihetetlen kivitelezése van ennek a filmnek - az meg külön egy hatalmas plusz pont, hogy újra életre keltették a Blade Runner lepukkant városát.
Igazából nem tudok rosszat mondani a Recall-ra - Philip K. Dick műve (amire állítólag nagyon hajaztak az alkotók) és Verhoeven filmje ismerete nélkül elsőrangú szórakozás, már-már moziélmény, csodás sci-fi világba bújtatott elsöprő akció. És szerintem ezt a dicséretet még nem is spiláztam túl. 8/10 - az év eddigi legkellemesebb meglepetése.
