Hat nap múlva mozikba kerül a várva-várt Skyfall, és addig természetesen sorra kell venni az eddigi Craig-es kalandokat - hiszen vele váltott James Bond úgy istenigazából arcot.
James Bond (Daniel Craig) épp csak megkapta a 007-es státuszt, máris iszonyat nagy bonyodalmakba keveredik. Le kell buktatnia az alvilág nagy bankárát, Le Chiffre-t (Mads Mikkelsen), méghozzá egy póker versenyen, miközben többen is el akarják tenni őt láb alól. És persze a csajozásnak is bele kell férnie...
"-Felrázva vagy keverve?
- Ne fárasszon, töltse ki."
A kétezres évek elején ismét fordult egyet az akciófilmek világa: Jason Bourne betette a lábát, megalkotva egy újfajta irányzatot, mely a realitásra épít, és a dokumentarista stílust se veti meg. Ugyanabban az évben a huszadik 007-es kaland pedig beverte az utolsó szöget a múlt koporsójába, amiben ott volt bezárva a láthatatlan autó, a műholdas lézersugár, és az ejtőernyős toll. A közönség igénye ismét megváltozott, és a filmvilág egyik legkultikusabb alakjának, James Bond-nak ezúttal nem teremtenie kellett a trendet, hanem alkalmazkodnia ahhoz. A széria fejeseinek nem volt választása, egy nagyon új Bondot kellett kitalálni, aki lenyúlhatja és lekörözheti a másik JB-t, és aki a 21-ik filmmel bevezetheti a vodka-martinit a 21-ik századba.
Érdekes módon Bond így visszatérő rendezőt kapott, hiszen Martin Campbell egyszer már felélesztette a szériát, és a Die Another Day nem éppen dicsőséges szereplése után ismét ez volt a dolga. Az újjáépítés az alapoktól kezdődött: mindenki kedvenc ügynöke visszaállt a startvonalhoz, hiszen amit látunk, azaz első küldetése; minden lekerült a földre, robbanó cipőfűzőnek nyoma sincs, ellenben vér, veríték és kioldódott nyakkendő szép számban felfedezhető; ezzel egyidőben a hangulat fénye is visszatekerődött, és már valahol a hetvenes évek thrillerjeire hasonlít - és még sorolhatnánk. A legnagyobb dobás viszont a címszereplőhöz kötődik, hiszen neki minden újítást képviselnie kell - és akkor bejött a képbe Daniel Craig, akit a fanok utáltak (sokan még ma is), aki seggrészegre itta magát, amikor megkapta a szerepet, és aki a szépfiú-kifejezéstől igen távol áll, viszont sugárzik belőle az erő, és hogy bármikor szétrúg pár segget.
Ezzel az új felállással indult útjára a Casino Royale, és láss csodát, a mai napig az egyik legjobb Bond-moziként tartják számon. Campbell úgy volt képes egy sodró lendületű, korlátain belül maximálisan látványos akciómozit kreálni, hogy közben megtartotta az eleganciát, legyen szó a helyszínekről vagy a film egészéről. Remek kis kombó ez így, amit Craig visz el a hátán, de valami parádésan: Bondja tökös, kegyetlen és vérprofi, de ugyanakkor vérbeli kezdő is, aki forrófejű, aki hibázik, és akin biza néha felülkerekednek az érzelmek. Teljes mértékben meg lehet szeretni, lehet neki szurkolni, és izgulni is érte, hiszen nem egyszer kap komoly esélyt arra, hogy ott hagyja a fogát (vagy egyéb részét) valahol. Ezen a ponton muszáj megemlíteni a Paul Haggis fémjelezte író-brancsot: remek és fordulatos kis felgöngyölíteni való ügyet rittyentettek össze Anglia legtitkosabb ügynökének, amiben folyamatosan változnak a játékszabályok, és aminek főgonoszát nem is látni (a multik által uralta világban ez ritka jó húzás egyébként).
Mindezek alapján nagyon szívesen mondanám azt a Casino Royale-ra, hogy hibátlan akció- és Bond-mozi, de sajnos megvannak a maga hibái. Illetve talán csak egy - a semmiből előkapott plusz felvonást, szinte egy új filmbe való belevágást inkább csak elkönyvelem fura narratívának - de azon úszik minden, ez pedig a szokatlanul nagy teret nyerő romantika. Imádom Eva Greent, gyönyörű és tehetséges, de hogy szegény végig szenved a saját papírmasé karakterével (meg azokkal a borzalmas mondatokkal, amiket adnak neki), az ordít a vászonról, és ezért sehogy se hiteles ez a nagy love story. Ha ez egy harmadlagos dolog lenne, simán szemet hunyna felette az ember, de mivel kiemelt prioritást kap (ráadásul a folytatásra is kihat), kiemelten húzza le az egészet. Sajnálatos, hogy pont nem ezt sikerült jól megoldani.
Szerencsére a film van olyan erős, hogy így is bőven megálljon a lábán, és egy igazán élvezetes darabként maradjon fent az emlékezetben. 7,5/10. De a legnagyobb szó akkor is az, hogy egy huszonegyedik részét élő szériát sikerült úgy felfrissíteni, hogy csak na.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=fl5WHj0bZ2Q
