Sajna nem foglalkozom ezzel a rovattal annyit, mint szeretnék, de azért él ez - itt is a negyedik rész.
30 perc vagy annyi se - 30 Minutes Or Less (2011)
Danny McBride és ütődött haverja gyorsan és könnyen akar pénzhez jutni, így elkapják a legelső pizzafutárt, aki szembejön velük (Jesse Eisenberg), bombát rögzítenek rá, majd kiadják a parancsot, hogy tíz órán belül raboljon bankot, vagy bumm lesz. Igen, jól sejted, ez egy kapitális baromság, egy olyan hell ride, amitől szétröhögi az ember az agyát. Ruben Fleischer (akinek a Zombieland-et is köszönhetjük) nem hazudtolja meg hát önmagát: a sztori minimális, de legalább jólesően kiszámíthatatlan, a poénok fergetegesek, a színészek meg nagyon érzik a cuccot. Viszont Fleischer előző munkájához képest ez a film kétszer annyira pörög, ami természetesen jót tesz neki. Nincs mese, a tavalyi év egyik legjobb vígjátéka kerülte el a hazai mozikat. 8/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Yh12cKUob_M&feature=fvst
Céges buli - Cedar Rapids (2011)
Rengeteg vicc és vígjáték utal arra, hogy a biztosítási ügynök nevű lény a Föld egyik legszánalmasabb lakója. Miguel Arteta rendező és Phil Johnston író mégis arra tesznek kísérletet, hogy bebizonyítsák, ők is csak emberek. És ez sikerült is. Főhősünk (Ed Helms) váratlanul pottyan szakmájának elit hétvégéjébe, ahol helyt kell állnia, és a fődíjat is haza kell hoznia - habár még sose hagyta el otthonát, ex-tanárnőjével jár (legalábbis ő úgy gondolja), és a felnőtté válás se érte még el teljesen, pedig már túl van a negyedik ixen. Helms zseniálisan hozza ezt a (egyébként nagyon jól kitalált) figurát, és ahogy végig szerencsétlenkedi a sztorit, azt nem lehet nem imádni. Elsőosztályú vígjátékkal van dolgunk, ami fordulatos, pont eléggé keserédes, és baromi vicces. És nem mellékesen nagyon is szerethető. 8/10. Ja, és John C. Reilly persze hab a tortán.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_eoYXRXGu54
Hemingway & Gellhorn (2012)
Az HBO legutóbbi saját gyártású filmjét (amik általában nagyon jók) Philip Kaufman hozta tető alá (aki Sade Márki játékait és Indy Jones alapsztoriját tett le az asztalra), a téma pedig Hemingway és az ő harmadik felesége. Illetve nem: a film Martha Gellhorn-ról (Nicole Kidman) szól, akit mellékesen gyengéd érzelmek kötöttek Hemingway-hez (Clive Owen). Ez az egész project úgy Nicole Kidman magánszáma, ahogy van, és minden alá dolgozik. Ez persze nem baj, imádom ezt a nőt (és ebben a filmben emlékeztet is rá, hogy miért), csak sajnos sok egyéb háttérbe szorul mellette, élükön Clive Owen-nel. Hiába két és fél órás az alkotás, nem jön át a lényegnek titulált nagy szerelmük (utálatuk már inkább), és a folyton váltakozó mellékszereplők is úgy járnak, ahogy. Viszont Martha Gellhorn álma, miszerint a világ megismerje a világháború igazi arcát, egészen jól működik, sőt, mihelyt elkapcsolunk a hadszíntérről, érdektelenné is válik minden. Kicsit so-so film ez, aminek vannak erősségei és nagy gyengéi, de abszolút érdemes egyszer megtekinteni. Nicole alakítása meg plusz egy pont. 7/10.
