Ha Ben Affleck egyszer végre egy kemény sztorit kap, szerintem az agyunkat is el fogjuk dobni.
1980-ban, az Iráni balhé közepette néhány CIA alkalmazott a helyszínen ragad. Tony Mendezre (Ben Affleck) vár a feladat, hogy valahogyan kihozza őket onnan. Ehhez a lehetetlen szituációhoz agyament tervet eszel ki: összehoz egy ál-forgatócsoportot, akikkel úgy tesz, mintha sci-fit akarna forgatni a Közel-keleten...
"Argo fuck yourself"
Ben Affleck immáron harmadjára bizonyítja, hogy sokkal jobb rendező, mint színész - meg hogy remek rendező, úgy általában. A Gone Baby Gone című melodrámás krimi és a Town névre hallgató gengszter(love)sztori után megint új vizekre evez, de természetesen még mindig a thrilleren belül. Illetve lassan már nem is: Affleck a megtörtént eseményeken alapuló Argoban több műfaj között lavírozik parádésan (amellett, hogy egy hatalmas főhajtást tesz a hetvenes évek felé), mint a már említett thriller, a dráma, és a komédia (!). Mindezek közé annyi fricska is belefér (a CIA és Hollywood felé egyaránt), hogy igazából a szatírától se állunk messze - ilyen szempontból az Argo valóban egy különleges film. Az elbeszélésbeli bravúrjaira pedig szüksége is van, és rendezőnk ezt nagyon is jól tudja: maga a történet nem valami combos, igazából egyetlen poénra/akcióra fut ki, amit Affleck egy órán készít elő, majd a következő órában visz végbe. Néhány embert át kell vinni egy reptéren - nagyjából ezzel állunk szemben, de nem is ez a lényeg, hanem a fentebb említett műfaji stílusok közt való felhőtlen játszadozás. Az Argonak ez a nagy érdeme: parádésan tálalja alapjának egyszerűségét, és százhúsz percen keresztül plafonig érő feszültséget varázsol ki ebből a nyúlfarknyi sztoriból. 8,5/10. A kamera mögötti Ben Affleck-el a jövőben most már tényleg komolyan számolni kell.
