Igyekszem minél többet faragni a tartozásaimból, így egy héten belül már másodjára jelentkezik a NonTheaterPack - ezúttal egy nagyon jó, és két kevésbé jó filmmel.
A pankrátor - The Wrestler (2008)
Miután Darren Aronofsky egy értelmetlen kiruccanás után (The Fountain) visszatért a való világba, rögtön egy bazi jó filmmel kezdte el új életét - és állandó belépőt is szerzett a díjátadókra. A Mickey Rourke nagy visszatérését is felvonultató Wrestler meglepően jóra sikerült: feltárta egy igazi ember drámáját az izmok és a vér mögött, mindezt über-valóságosan, szinte már dokumentumfilmként (mondjuk abból hamar elegem lett, hogy Mickey hátát többször látom, mint az arcát). Ez az összetétel kiválóan működik, nyugdíjas izomkolosszusunkat teljesen meg lehet szeretni, a dráma nagyon a helyén van, és úgy általában rohadt jó filmmel állunk szemben. A legnagyobb erénye mégis a témaválasztás: nem lehet nem imádni azt az ötletet, hogy mutassuk be a hivatásos bunyósok érzékeny oldalát. 8/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=61-GFxjTyV0
Vizet az elefántnak - Water For Elephants (2011)
Én bírom Francis Lawrence-t. Az egykori videoklip rendező hét (lassan nyolc) éve egy roppant kellemes meglepetést szállított a Constantine képében, aztán pedig a nagyon pöpec I Am Legend-el végleg elérte, hogy rajta tartsam a szemem (legközelebb a Hunger Games kettőt kapjuk tőle). Így nagyon kíváncsi voltam, hogy a földhözragadt dráma vizeire evezve is helyt áll-e, és a Water For Elephants teljesíti-e azt, amit előzetesen ígért - nevezetesen, hogy valamilyen módon elvarázsol-e, hogy úgy tudja-e bemutatni a cirkusz különleges világát, hogy az valami pluszt adjon. Nos, ez mind nem sikerült: a cirkusz maga totál mellékes, ez a film bárhol játszódhatna. A lényege egy már ezerszer látott szerelmi háromszög nem túl izgalmas, ellenben görcsösen drámaira vett tálalása, ami, mondanom se kell, nem hagy mély nyomot az emberben. Egyébként minden tisztességes ebben a filmben, az alakításoktól kezdve, a látványon át, egészen a rendezésig - de semmi különös. 6/10.
trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_6b2XhXkPpg
Don't Be Afraid Of The Dark (2010)
Guillermo Del Toro egyik legismertebb gondozottja emberes huzavonát élt meg a hazai bemutatója körül, aminek az lett a vége, hogy kizárólag a Cinemax-on kötött ki. Kár, mert mindig is érdekelt ez a film, jó kis misztikus horrornak ígérkezett. Ezt az ígéretet úgy-ahogy tartja is: egy nagyon Del Toro-s, rémisztő mese ez az egész, ami annak ellenére is képes működni, hogy a terrort szállító lények végig a nevetségesség határán táncolnak. Persze az új házban szörnyeket látó kislány története nem tud újat mondani (hacsak nem a fogtündérekről - Guillermonak ez lehet a mániája), ijesztgetni se nagyon, ellenben vannak jó pillanatai, de azért egyáltalán nem állt távol attól, hogy abban a bizonyos másik Pack-ban tegyek róla említést. Viszont az utolsó mondata olyan jóleső borzongást szállított, hogy végül megkíméltem - ettől persze még egyáltalán nem kötelező megtekinteni. 6/10.
