Nem tudom, mikor láttam utoljára olyan igazán jó horrort.
Ethan Hawke, a sikerre vágyó író családjával új házba költözik - mégpedig egy olyanba, amiben nem rég egy rémes tragédia történt. Hősünk ezt tudja is, és csak azért is maradni akar, hogy a sztorit papírra vetve előállhasson egy bestsellerrel. Kisstílű álmáért azonban durván fizetni fog.
"I'm going to write the best book that anybody's ever read"
Olyan kort élünk, mikor minden horrorfilm, ami bármire is akarja vinni, előkapja a found footage-elvet, és tesz hozzá egy démont, egy szellemet, vagy egy ördögűzőt. Ebből a susnyásból a Sinister üdítően kilóg: bár démonunk van, de dokumentarista stílusnak szerencsére nyoma sincs, ellenben van egy viszonylag jól kitalált főhős (Ethan Hawke hozza az elvárhatót) és egy nagy para nyomozósdi. Valamint egy szekérnyi oldschool műfaji elem (régi filmszalagok, különös zajok, és Ethan persze egyszer se képes felkapcsolni egy lámpát abban a rohadt sötét házban), amiknek köszönhetően filmünk nagyon durván hatásvadász... Viszont hatásos is. Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évek egyik (vagy "a") legjobb horrorjára válthatunk jegyet, amitől végig összeszarhatja magát az ember. Baromi ijesztő film ez, saját korlátaihoz képest eredeti és remekül összerakott alkotás, ami rendesen megborzolja az idegeket. Ki gondolta volna, hogy a Day When The Keanu Stood Still rendezője jó filmet is tud csinálni? 8.5/10. Christopher Young zseniális zenéje pedig egy külön dimenzió.
