Ebben a filmben minden adott egy hatalmas, mozgóképes élményhez.
Pi és családja Indiából Kanadába költözi, és viszik magukkal az állatkertüket is - ám mikor hajójuk elsüllyed, csak a címszereplő marad életben, aki hosszú hónapokon át kénytelen egy csónakban élni, az óceán közepén. Ráadásul nincs egyedül: egy bengáli tigris is ott figyel a ladikban...
"Köszönöm Visnu, hogy bemutattad nekem Krisztust"
Mint már megannyi rendezőt, Ang Lee-t is elérte a vágy, hogy megfilmesíthetetlennek kikiáltott könyvből varázsoljon nemcsak filmet, de egy nagyon jó filmet, sőt mi több, moziélményt. Hogy a könyv adaptálása mennyire sikerült, sajna kellő ismeret híján nem tudom, így maradjunk a moziélményes résznél. Ez a lehetőség egyszerűen tálcán kínálja magát: egy srác, aki egy tigrissel hánykolódik az óceánon megannyi csodát átélhet, kívül ugyanannyira, mint belül (ebbe a filmben váratlan sok vallási dolog játszik), s mindezt átragaszthatja a nézőkre is.
Hogy túlessünk a lényegen, elárulom, hogy nálam (és itt nagyon szeretném a szubjektivitást kihangsúlyozni) mindenféle varázs elmaradt, annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna valami elemi moziélménnyel távozni a teremből. Lee ezt nálam nem tudta elérni, de visszanézve nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán akarta: hiába ígér a marketing egy spirituális giccs-trippet (ami még jól is elsülhet), a Life Of Pi önmagához képest eléggé naturalista, és helyenként már szürke is. Ha szentimentális, Kis Herceg-feelingű ember-tigris barátságra számítunk, akkor arról sürgősen tegyünk le, valamint ha a trailerben látott bálnát valami világ szépségének várjuk, azt is felejtsük el: ebben a filmbe az állatok állatok, a tenger egy vesztőhely, és összességében nem nagyon kapunk többet egy túlélőshow-nál (viszont azt rendesen megkapjuk). És mikor Lee-nek végül alkalma nyílik valami pluszt adni az embernek, akkor is inkább elkezd ködösíteni (de a lehető legrosszabb módon), és Téged nem egy érzés jár át végül, hanem egy kérdés: "aha, értem... de most akkor mi van?".
A legnagyobb baj pedig az, hogy már megint nem kapunk semmit. Akárcsak a Cloud Atlas esetében, katarzisnak újfent híján vagyunk, és a végigült két óra semmit nem ad az embernek - pedig lenne miből válogatni, hiszen a történet rengeteg szépséget rejt magában. Nagyon sajnálom, hogy nemhogy átütő, de még igazán jó film se kerekedett ebből. Semmilyen az egész - és talán ez az egyik legrosszabb dolog, ami egy filmmel történhet. 6/10. Viszont a CG és a 3D valóban jó lett.
