Sarah Polley ismét profi módon kegyetlenkedik.
Michelle Williams boldog házasságban él Seth Rogennel, de mikor egy jóképű, művészlélek pasi költözik a szomszédba, minden borulni látszik...
"Annyire szeretlek, hogy lenyúznám a bőrt a hátadról egy krumplihámozóval"
Ha Sarah Polley szerelmi drámák körül sündörög, akkor ott tutira érzelmi tökön rúgások várhatóak. Még akkor is, ha nem ő áll a kamera mögött (The Life Without Me), ha meg mégis, akkor pláne (Away From Her). Nincs ez másképp új rendezésével, a Take This Waltz-al sem: ahogy a boldog házaséletben élő Michelle Williams megszenvedi a szomszédba költöző új szerelmet, több szinten is kiborító és/vagy torokszorító lehet. Polley (aki egyben az író is) remekül vezeti színészeit és csavargatja a történetet, ami minden negatív kicsengése ellenére tobzódik a hétköznapi, de mégis gyönyörű pillanatokban - ez a csaj korához képest pofátlanul profi rendező. Akárcsak az életnek, a Take This Waltz-nak se mondod meg a végét, és ha mondjuk véletlenül eltaláltad, majd gondolhatod újra. És előre szólok, filmünk adott esetben akár fájdalmas is lehet - ha Te is átéltél hasonlót, vagy ne adj'Isten éppen most éled, akkor Polley valószínűleg kitépi a szíved, és kicsit meg is tapossa a homokban. Az év egyik legszebb, legkeményebb és legemberibb drámája ez. 9/10.
